2011. június 13., hétfő

Kina

Ez egy rovid bejegyzes, csak igy ekezet nelkul.
Torokorszag utan, Kinaba jottunk, elotte korbe neztunk Azsiaban picit. Most pedig "elvezzuk" kinat:)) Rengeteget lehetne errol az orszagrol meselni, de inkabb csak negativumokat, ugyhogy varom hogy atforduljak pozitivra es akkor irok egy nem annyira borus bejegyzest.

ui.: A nagy fal szep:)

2011. április 29., péntek

Bye Bye Istanbul!

Nos 2,5 hónap után elhagyom eme rekem várost, ennyi idő éppen elég volt, bár volt pár dolog amit még nem láttam. Úgy néz ki év végén még lesz egy 2. kör, akkor majd bepótolok mindent, talán akkor az idő is jobb lesz. Egyébként ha valaki nekem mégegyszer azt mondja hogy Istanbulban meleg van az kiröhögöm, gyakorlatilag az itt létem 80% ban, felhős volt az ég, és többet esett mint Szingapurban monszun idején. Most indulok a reptérre hamarosan jelentkezem!

2011. március 28., hétfő

Beszélgessünk Törökországról..

Lassan 1,5 hónapja töltöm napjaimat itt a döner hazájában, bár eddig azt gondoltam ez egy német nemzeti étel:) Najó ez csak vicc.
Először is az ország: Törökország ugye baromi nagy, cca 78 millióan lakják, ebből hivatalosan 16 millióan laknak Istanbulban, itt az emberek azt mondják hogy ez a szám 20 millió, minden évben negyed millió emberrel nő a lakosság. Istanbul baromi nagy város, szerintem én még nem voltam nagyobban eddig. Mi a szélén lakunk, mire bejutok a Taksim térig, 45 km és 2 óra kocsival. Mindenhol rengeteg ember, az új Istanbul építeszete valahogy nem olyan mint a régi, nekem úgy tünik hogy mindenféle komncepció nélkül lerakják a házakat, semmilyen stílust nem követnek. Az utcák szemetesek, az emberek dobálják ki a kocsiban a sok szart szemrebbenés nélkül. Szinte mindenki dohányzik, mindenhol, mondjuk mostmár egy két helyen bevan tiltva a beltéri dohányzás. Dehogy mondjak pozitívumot is: A kajákuk nagyon jó, mindenféle döner, kebab verhetetelen, ennyi birkahúst szerintem életemben nem ettem mint itt, lassan én is béégetek. Kenyereik joghurtjaik, sajtjaik nagyon jók. Illeteve a tea, szigorúan tulipán pohárban. Minden meetingen jön a tea, nem érdekes hogy mikor de mindig van tea. Ami egyébként erősebb mint ami nekünk megszokott. Ami nagyon kiválló az a vendéglátás, eddig mindössze két olyan helyen voltam ahol nem tetszett (lásd később) a többit leszámitva remek mindenhol, mindig van hely, ha nincs akkor csinálnak, mindig mosolyognak.
Az emberek: A török ember hogyis mondjam nem valami preciz, és nem valami gyors. Általában ha valami gond van akkor ugye jön a válasz hogy "10 minutes sir", ez ugye nálam már csak a török 10 perc = 1 óra. Az a vicc hogy a Németországban felnött Török kollégáim is már csak nevetnek rajta, és ők is csak szídják az ittenieket. Az átlag török nem beszél semmien nyelven csak törökül, néha felfedezni egy két embert aki beszél németül, illetve ritkán angolul is tudnak egy két szót. Egy tegnai eset, Dolmabache Palota mellett őgy gondoltuk beülünk inni egy kávét a Bosporus partján. A leülés tartott 15 percig mert nem volt hely, persze ha helyi jött akkor neki egyből lett, de nem is a lényeg, leülünk nagy nehezen, 10 perc után szólok a pincérnek hogy legyen kedves idefáradni hogy költeném a pénzem. Ide is jön, mondom neki hogy ez meg ez kellene az angol étlapról, persze ő ezt nem érti, nem tud megjegyezni 20 szót ami az étlapon szerepel, hanem megnézi hogy mivan a másik oldalon egy sorban vele törökül, felirja és elmegy. Eltelik 5 perc, odajön a másik pincér és elkezd törökül gagyogni, a török nyelvtudásom megáll kb 10 szónál tehát semmit nem értettem, mondtam hogy angol, erre mutogat az étlapra én meg mondom neki hogy mi már rendeltünk, erre elkezd törökül habratyol, mondom neki hogy angolul ember, erre idehív egy másik felszolgálót aki megint nem tud angolul. Elmennek, majd látom hogy folyik a tanakodás, eltelik 10 perc megint idejönnek, ekkor körül esett le hogy ezek azt hiszik hogy leültünk csak úgy. Úgyhogy mikorra már eléggé felidegeltem magam otthagytuk az egészet, de remélem a remdelést azért kihozták....
A közlekedés: Na ez az amit egy magyar vagy európai ember aki a normál közlekedéshez szokott emberbek elég feldolgoznia, mondhatni én azért tudom ezt kezelni nyugodtabban (már csak naponta 5x anyázok) mert vezettem 1 évet Dubaiban, de ami itt van azt is veri. Példák: Leálló sáv mint olyan az nincs, a leállósáv az sáv, azon lehet jobbról!! előzni. Lehet cikkcakkban közlekedni, előzni, ha valaki kiteszi az elakadés jelzőt az széméra azt jelenti hogy ő fontosabb mindekinél és mindenkinek félre kell húzódnia. Nem tudnak közlekedni több sávon, nincsen lassan és gyorsabb sáv, mindenki ott megy ahol neki tetszik. Egy Istanbul hotel úton hétvégén minimum 5 dugóban ülök a dugónak semmi más oka nincs csak annyi hogy a cikkcakk miatt az emberek ugye fékeznek és ez szépen lassan feltorlódik. Lámpáknél 3 sávból 5 sáv lesz, mindenki ott megy ahol van hely, a sávokat keresni felesleges, arra menj ahol hely van. Index használat nincs, minek is úgy is látják ha jön. Mindenki furakszik, bár az indiaiak ebben nagyobb mesterek, nem hiába itt azért ebben verhetetlen vagyok:) És számomra a legkedvesebb a végén, a körforgalom. Ugye most jöttem a Britektől ide, a körforgalom őshazája. Na itt az angol foghatná a fejét. Ugyanis körforgolmban olyan hogy a bent lévőnek elsőbbsége van olyan nincs, aki agresszivabb annak van, rendszeresen megáll a körforgalomban azért a forgalom mert betulakszanak, sőr a legjobb a bent lévő kocsi nem egyszer ad nekem elsőbbséget és várja meg míg én bemegyek. Persze az alap hogy belső sávból kanyarodunk ki a másik előtt. Lámpánál jobbra kanyardó sávból kanyarodnak balra az egyenesen menők előtt. A legjobb az volt mikor első nap vezettem, és probáltam kikanyarodni egy kereszteződésből. és ugye vártam hogy szabad legyen, erre a két mögöttem lévő megunta egyik balról másik jobbról mellém állva kanyarodott ki balra, úgy hogy a másik úton megállt a forgalom.
Nos ennyit röviden erről a csodás országról, következnek majd a látni valók és még erdekesebb történetek:)

2011. február 9., szerda

Szingapúr

Sikerült két hónap alatt kétszer is eljutnom ide:) Csak ezt a 20 órás repülő utat nem kívánom senkinek, meg a jetlag is megöli az embert, két napja jöttem de még mindig nem pihentem ki magam rendesen.
A városról, vagy városállamról egy pár szó. Ez az a hely ahol rágót az országba hozni szigorúan tilos, kemeny pénzbüntetés jár érte. Ez az az ország ahol a legtöbb mobiltelefon felhasználó van a népesség arányában. Gyakorlatilag mindenki nyomokodja mindenhol ejjél nappal a mobilját. Állandó 30 fok van, jelenleg monszun is, ami az jelenti hogy naponta egyszer esik mintha dézsából öntenék. A város ugye a legtisztább város a világon, mivel szemetelésért is baromi nagy bírság jár, közbiztonságban is világelső.
Mindig rájövök amikor ilyen trópusi helyen vagyok, hogy ez az ami nekem igazán bejön, allandó 30 fok, a trópusi föld illata keveredik a pálmák, virágok illatával amit felerősit a magas páratartalom igazén egyedül álló.
Mióta itt vagyok állandó jelleggel, rament, dim sumot es sushit eszem, mit is mást.
Képeket még nem töltöttem fel, de igyekszem:) Addig is minden jót nektek, megpróbálok többet írni. Igazából rájöttem hogy miért hanyagolom a blogot, ez pedig a facebook, ismerőseim nagyrésze ott van, akiknek az a blog szól, ott mindenki látja és kommenteli amit irok, igaz nem irok ilyen nagy lelegzet vételü dolgokat mint itt. Lehet inditanom kellene egy utazó blogot amiben csak szigoruan az utazásról irok valami blog.hu-s felületen, talán azt többen olvasnák. Na majd meglátom....

2010. november 12., péntek

London

Októbet végén végre tudtunk szakítani időt hogy eljussunk a fővárosba. Tudni kell hogy én előitélettel indúltam, nem sok jót hallottam Londonról, de kellemesen csalódtam. Vannak igazán szép részek, és millió látnivaló. Nekem a legjobban az üzleti negyed tetszett, szép, új stílusos házak, szép utcák.



Nekem ami a legjobban tetszett az a St. Paul székesegyház, mikor itt voltunk épp kórus ének volt bent, életem legdurvább hagzása volt amit itt hallottam, korus és orgona ebben a monumentális épületben igazán nagyon komoly volt.



Picadelly Circus, igazából nem értem az emberek miért járnak ide, nekem sem a környék, sem maga a kivilágítás nem tetszett igaz még csak szürkület volt. A környék meg tele kínai helyekkel.

Ez az épület amit régóta tervezek megnézni a "Gherkin" tower. Az üzleti negyed közepén van, lehet én vagyok a beteg, de tetszenek ezek a különös alakú felhőkarcolók. Bár Dubaiban látni furcsábbakat is.



Tower Bridge, egyik fő jelképe Londonnak, közvetlen a Tower mellett.

London Eye, igazából nem értem miért van itt ekkora sor, és miért akarja mindenki látni, illetve miért van érte mindenki odáig, szerintem semmi szép nincs benne...

Big Ben, igazán mutatós:)

Westminster Palota, a Temze felől igen mutatós.

Westminster Abbey, igazán monumentális, bejutni sajnos nem sikerült.

Backhingem palota. na ez sem jött be ennyire, ennél sokkal szebbeket látni a világban.

Az odajutásunk igen érdekes volt, ugyanis tudni kell Londonról hogy a parkolás igen borsos, egy belvárosi parkolás 1 napra 40 font, plusz benzin. Innen 250 km, 2,5 óra vezetés. Ellenben van busz járat. 40 fontért van két főre jegy oda vissza. A busz tőlünk gyalog 15 percre indul, helyi busszal 4 perc. A út Londonba 3 óra, viszont nem nekem kell vezetni, igaz nekem kicsik a helyek, de elviselhető. A busz közvetlen a központban rak ki, innen már csak venni kell egy metro jegyet 5 fontért fejenként, és bárhova el lehet jutni, pillanatok alatt. Gyakorlatilag mi 8 óra alatt majdnem bejártunk mindent, úgy hogy közben kávéztunk is. Igaz be nem mentünk sehova.
Azóta már volt még egy látogatás szüleimmel Londodban, illetve holnapra már megvettem a busz jegyeket. Úgy érzem kell három alkalom ahhoz hogy a város feelingjét átvegye az ember.

Többi kép a galériában UK név alatt! Zuduljanak a kommentek!!

LonG







2010. október 21., csütörtök

Kodo Drummers


Tegnap jött el a nagy nap hogy el tudtunk menni egy előadásra a Cardiff Millenium Centerbe, vagyis az itteni operaházba. Szerettük volna látni magát az operaházat is, hiszen elég híreslátni való, illetve én már régóta szerettem volna megnézni ezt a japán dobos előadást. Egyébként úgy tudom Magyarországon is voltak már.
Maga az operaház áll vagy 5-6 teremből, amiben mi voltunk az szerintem a második legnagyobb lehetett, ez egy négy szintes előadó tér volt. A terem tele volt, a mi helyünk a negyediken volt, közepes árú jegyeket vettem, darabja valami 19 font volt, de innen is remek kilátás volt, és a hangzás is tökéletes volt.



A képen látható betük mögött volt a mi termünk, ott voltak a büfék is, egyébként a büfében az ital baromi olcsó volt, nem is értettem.
Maga az előadás szünettel együtt 2 órás volt, de nagyon nagy volt. A kis japán fiúk, lányok úgy verték a dobokat hogy eszméletlen, össze-vissza váltogatták az ütemeket. Aztán a vegén volt egy kb. 1,5 méter átmérőjű dob, ami kb 400 kiló volt, ezt a kiscsávó kb 10 percig verte tisztaerőből majd még lenyomott egy kisebb dobon 10 percet.




Ajánlom mindenkinek hogy menjel el és nézze meg őket!

2010. szeptember 13., hétfő

Dubai Terminal 3

Gondoltam dobok egy pár képet és beszámolót a Dubai 3-as terminálról. Volt szerencsénk itt többször megfordulni idén nyáron, nekem nagy élmény volt, az eddig látott terminálok közül az egyik legjobb. 2008 vége óta üzemel.

Egy kis angol szöveg a wikipédáról:

"Terminal 3 is the largest building in the world by floor space, with over 1,500,000 m2 (370 acres) of space"






Maga a terminál rész rendkívül barátságos és tiszta, tele mindenféle boltal, az ember simán eltölt 3-4 órát.

Azt hiszem a 3-as terminálból indul az összes Emirates járat, illetve van 5 db folyosójuk az új A380-asokhoz.



Azért a terminálból ki és bejutás még mindig egy külön procedúra. Ugye kell vízum a belépéshez. Az ember odaért a passport controllhoz, működik 10 pult az !!52!!-ből. Ezekben rendkívül "kedves" helyi urak és hölgyek ülnek, akik néha kilépnek és terelgetik a népet. Rendesen terelgetik mint a bírkákat és közben a remek angolságukkal hihetetlen bunkók, főleg az indiaiakkal ugye. Az ember kivárja a sort (30 perc), odalép a pulthoz, és kiderül hogy el kell menni retina fotózásra. Fasza, akkor át caplatás oda. Persze megkell jegyeznem a "kedves" fekete csuhás hölgy annyit közölt hogy aszonyga: "Ju mászt gó tu szken tu de korner". De az hogy ez milyen scan, esetleg vízum scan, utlevél scan azt nem közölte. Persze a sarok akkora mint a fél loki pálya, úgyhogy megkérdeztem egy kedves másik arabot aki elmondta hogy ott ahol az a kibaszott hosszú sor van tele indiaival és pakisztánival oda kellene beállni. OK, beállunk. 2 perc állás után látom hogy van ám női sor is, ami nem sor mert nincs ott senki. Akkor a párommal odaállok, őt odahívják, én odamegyek fordítani ugye (hátha engem is soron kívül megcsinál, kis kelet-európai problémámegoldás:)) . Asszony beül, mondják neki hogy nézzen bele, ok megvan, pecsét mehet. Aztán én nézek boci szemekkel hogy én is jönnék, beenged, nekem már nem kell belenéznem, csak kapom a pecsétet:)) Aztán újra sorban állás 30 perc. Kedves néni újra fogad minket, jönnek a kérdések: Miért jön? -Szétnézni Dubaiban (2 napos vízumom van, miért jönnék) Hol fog lakni? -Barátoknál! Adja meg a telefonszámukat -???? Megadtam, közben megtalálta a régi munkavállalási vízumomat az útlevelembe, ez kicsit bekavart nála, lapozgatta az útlevelemet, már azt hittem ez elmegy végtelen ciklusba mikor visszaadta és tovább engedett minket.
Ezután már csak ki kellett menni a terminál parkolójába, bérelni egy kocsit a netto 45 fokban.