Címnélküli

Elég régen írtam, bár nem igazán történik semmi. Most is itt ülök Fürthben teszten, egy ír srác mellé vagyok beosztva, nagyon jó fej ilyen tipikus laza ír. Mikor beszél mindig a blöff című film jut az eszembe annyira angolos. Jelenleg a kazánt teszteljük, egyszerre 4 monitorom dolgozom, 1 a laptopom a signal listákkal, 2 az irányító rendszer, 1 meg a szimulátor. Nagyon élvezem, bár már mennék terepre azért csak az az igazi. Előző pali aki mellé bevoltam osztva hívott hogy menjek vele Egyiptomba 2 hétre terepre, de mondtam hogy inkább nem mennék nehogy lecsússzak Dubairól, pedig Kairo mellé kellettvolna menni a piramisok tövébe, de majd legközelebb. Egyébként a magyar kollégák azt mondták hogy nem egy leány álom Egypt, na de sebaj ez a vonat már elment, talán Dubai után, bár akkor valami Ázsiaira vágynék csak ne Kína és ne Vietnám legyen. Japán, Korea, Malajzia jöhet, Tájföld hát nemtudom...
Egyénként kicsit mérges vagyok hogy alig olvassátok a blogomat, és sajnos szinte csak Brugi ír a kommentekhez, remélem fel fog pörögni.

Dohányzás, gulyásleves.

Ma reggelem ismét jól kezdődött, felkelek és a tegnapi vitamin bomba ellenére is beteg vagyok, egyre jobban, tipikus nátha, dejó! Levánszorgok reggelizni a szállodába, leülnék innám a mézes citromos teát félkomásan. Erre a paraszt német a szomszéd asztalnál hajnal 7 kor az reggeliző részben rágyújt. Na itt pukkant el az agyam, erre ket perc múlva oda fordulok már annál az asztalnál 4 paraszt dohányzik, én meg korán reggel üljek a cigi füstbe, átjárja a ruhámat gyülölöm. Hihetetlenek ezek a német dohányzás szempontjából, ezeknél mindenhol lehet dohányozni, szarnak a másikra, szívják a kurva cigit, ugylátszik a 4 euros ár sem riasztja őket vissza. De érted korán reggel, a többi ember eszik ezek meg tömegesen pöfékelnek, az ilyeneket kéne az erlangeni Dunába lőni. Ja arról nem beszélve hogy az utcán dobálják a csikket mintha kötelező lenne, nem hiána ahol délben söröznek a melósok ott mit várhat az ember. Ja ugye az ital automata hol máshol lenne mint a dohányzóban, ezért külön akció kell az ital kiszedéséhez. Ajtó elött (innentől szarok az ékezetekre, állandóan keresgetem ezen a német billen merthát ß és ä az a billen de ha átállítom magyarra akkor meg itt kell totózzak, gomnyomás, nem az bazmeg, törlés, gomnyomás ez se az faszom, törlés, navégre), tehát ajtó előtt pénz megkeres, nagylevegő, ajtón benyit, a füstben derengő fényben automata megkeres, pénz beadagol, kiválaszt, üveg kivesz, kirohan, ha szerencséd van egy levegőre megvan, ha nem akkor megvan a heti nikotin adag, had szokja a tüdő. Tehát ünnepélyesen kijelentem hogy Magyarország-Németország dohányzásszociológiai szempontból (most találtam ki, szép szó) 1:0. Szal bele lehet húzni.
Ja gulyásleves. Ma megyek a Casinoba mármint étterem, csak itt ilyen gambler neve van, mondjuk megértem a nevét mert ha megkostólod a törtkrumplit ami egyben ecetes és édes, akkor rájössz hogy a pirosat kellett volna választani. Tudni kell a német menzáról hogy van minden nap, vegetáriánus (sose ettem), hal vagy csirke, meg marha vagy sertés, ja meg tészta. Ebből válasszál, a húsokat tekintve nem rossz a helyzet, mert finom, kivéve ha nem a curryvel agyonbombázott bajor kolbászt választod, ja és persze alapszabály hogy szószt nem kérünk, mert hát a Sose az errefelé barnaszósz vagy piros szósz, egyiknek égett a másiknak édes íze van. Na de hogy a címhez is hű legyek, ma Ungarische Gulashsuppe mit brötchen volt, nem kostoltam, vettem egy szagmintát megállapítottam hogy köze nincs anyukám gulyásához, merthát ez inkább csilisbab volt, így kinézetre, persze a németek nagyon szerették, merthát
gulásh, puszta, thermalbad. Na de hogy jót is mondjak lehet venni mindig salit meg pudingot van 5 féle és nem drága.
Ma még meló után el kell mennem gyógyszertárba, mert a tegnapi 10 EUR-os cetebe (c-vitamin inteligens időadagolással, meg a faszom), ennyi pénzből otthon egy kiló C vitamint kapok, szegény Szentgyörgyi hallaná ezt az inteligens c-vitamint. Szal vennem kell valami paracetamol bombát, aztán citromos tea, döglés, gyógyulás a mai projekt. Ahogy elnézem ma kicsit antiszociális vagyok. Na peace.

Csend és hullaszag

Mostanában semmi nem történik, kijárok Fürthbe tesztre, sok a meló, és nagyon jó. Átköltöztem másik szállodába Erlangentől 10 km-re, van net, olcsó és igényes, csak messze van es a buszok járatok is elég szűkösek. Az előző szállodában nem jött be hogy drága a net és mindig konyha szag volt. Itt az újban van konyha is, meg mosógép, nagyon bejövős hely.
Lehet megyek német tanfolyamra, bár már most sem olyan rossz a németem, meg tudom magam értetni.
Otthon van ez a nagy szünet, nemzeti ünnep meg miegymás. Mindig beszéljük a srácokkal hogy vajon 23-án szétszednek-e valamit a "tüntetők". Érdekes itt németben nem hallani a politikáról, az emberek sem dolgozzák magukat halálra, de ettől függetlenül sokat járnak étterembe és nyugodtak. Érdekes ez....
A dubai vízum még valszeg minimum 3 hét, frankó lesz kimenni -10 fokból a 35 fokba, de valahogy túlélem majd.
Ja van net tudok újra CSzni, csak vennem kell egy egeret, a laptop aránylag bírja. Szal újra tudok majd warozni hehe:)

Germán autószerelők

Tegnap elvittem a szervízbe a kocsit, hogy megcsinálják a kuplungot, kb fél órát kellett várnom mire sorra kerültem, persze angolul senki nem tud, ugyhogy elő kellett venni a németem, csak hát a kocsi alkatrészei nem igazán képezik a német szókincsem nagy százalékát, de megoldottam. Megnézték a gépben mennyibe kerül, anyagkoltség 220 EUR (mint otthon), munkadíj (most kapaszkodni meg alaposan, és lehet kezdeni artikulálni egy halk anyázásra) 280 EUR, összesen 500 EUR. A fiat fórumos ismerősök szerint itthon ez kb 70 ezret kostál kompletten, hát itt 70 EUR -os napidíjjal dolgoznak a török autószerelők. Mikor megláttam az összeget akkor a török pasi látta az arcomon a nem tettszésemet és engedett belőle 12 EUR-t hogyha nem kell rendelni hozzá más alkatrészt hanem jó az ami raktáron van. Nem mondom hogy nyugodt vagyok azóta, de nem igen tudok mit csinálni.
Ma még költöznöm kell másik szállodába, ráadásul nem igen lesz ott net, 2007-ben Németországban a szállodákban az internet egyet jelent a 666-os számmal, mert sehol nincs vagy ha van akkor aranyáron mérik, hihetetlen. Hogy egyik kollégámat idézzem: "Tiszta Balkán!"

München, Oktoberfest

Nos, szombaton fogtuk magunkat és a terveknek megfelelően neki vágtunk Münchennek. Előző este ment a logisztika hogy akkor mivel is és hogyan is oldjuk meg a saját transzportálásunkat. Két verzió látott napvilágot, első a vonat. Van itt ilyen csoportos bajor jegy ami fejenkent valami 10 EUR-ba jönne ki, de reggel 7kor kéne indulni és van egy 1 órás átszállásra várakozás. Nyert a második megoldás a kocsi, ez drágább de kényelmesebb, és nincs időhöz kötve. Ide jöhetne egy közhelyes dal idézet is „Kocsiba be, ablakot leee”. Reggel nyolckor indulás, persze nekem még volt előtte Jenővel egy kisebb logisztikai feladatom, ugyanis az erősáramos srácokat egy külvárosi Gasthausból be kellett fuvarozni a pályaudvarra, és természetesen ez teljesen emberi időpontban volt, reggel 7-kor, szombaton!!! Tehát 8-kor kocsi konvoj (2 db) indul Müncen, út kb 2 óra. Ott vagyunk, majdnem sikerült megállnunk 4 km-re a célzonától, de egy parkoló őr segített nekünk, és elmagyarázta merre is kéne menni, ja és megkímélt minket kb 50 EUR bírságtól is, ugyanis ha ott maradunk akkor 2 óra parkolás után csunya böntetést kaptunk volna. Sikerült egy parkoló helyet találnom egy mély garázsban, király (gondoltam elhamarkodottan, de erről később.

Elsétálás a helyszínre, bazi nagy „Wilkommen in Oktoberfest” tábla, alatta besétálás, király. Ha egy debreceninek akarnám összefoglalni a látottakat annyit mondanék röviden Laci bácsi főzőshowjának stílusában: Végy egy mihálynapi vásárt, szorozd meg 50-el, adj hozzá 20x1000 négyzetméter sörsátrat, párszáz óbégató egymást vonszoló ködös tekintetű fiatalt, és helyezd el a földön 10 méterenkénti hányás ágyon.

Kicsit sarkítottam na, de akkor is ilyen volt.

Egyébként középen volt egy széles út, ennek a szélén helyezkedtek el a nagy gyártók sörsátrai, bejutni lehetetlen, mindenhol bazi nagy sor.

Igy nézett ki az a rész ahol sétálni lehetett, persze annyi különbséggel hogy egy papir lapot nem lehetett elében leejteni annyi ember volt. Oldalt látni a sörsátrakat, filoztunk rajta hogy ezt minden évben újra építik vagy itt áll.
Állítolag már szeptember elején nem lehetett helyet foglalni. Bejutottunk egy kisebbe, de leülni nem tudtunk.Bent egyébként bajor zene, emberek düllöngélnek ritmusra, mindenhova viszik a csülköt meg a káposztát. Nagyon feelinges amúgy. Onnan kijöttünk és beültünk egy ilyen kajaldába, ettünk egy bajorvirslit kaposztával megy csülköt krumpligomboccal, hozzá egy búzasör. A kaja finom volt a sör nem jött be, de sajnos csak ilyen volt. Egyébként csak sátrakban kapni sört, kint a nyitott részen abszolút lehetetlen. A kaja után mentünk is vissza a kocsihoz és jöttünk volna el, míg meg nem láttam a 10 EUR-os parkolódíjat a röpke 2 óráért. Nagy levegővel kifizettem, és elindultunk haza. Egyébként tegnap hallottam a rádióban hogy idén minden rekordot megdöntött az oktoberfest, két hét alatt 6,2 millió ember volt, és soha nem fogyott el ennyi sör. Mondjuk az itt lévők 20%-a tuti olasz volt.

Persze hogy ne legyen jó a nap, a kocsim kuplungja megadta magát, haza kellett tolnom, ma meg keresnem kell egy szerelőt, meg el kell vontatni mert a saját lábán ugye nem megy. Remélem aránylag olcsón megúszom. Ma még másik szállást is kéne keresnem, mert a mostani csak szerdáig van. Azt mondják Erlangenben annyian vannak hogy a belvárosban nincs szabad apartman, hát remélem nem igaz....

Készültek képek is majd feltöltök egy párat, csak ezzel a fényképezőgéppel nem olyan egyszerű.

Berlin és Fürth

Vissza tértem Berlinből az Erlangeni apartmanba. Berlinben még sikerült megnéznem a Falat, illetve annak egy darabját, és a check point Charliet. Ez utóbbi azon pontok egyike a régi Berlinben, ahol átlehetett menni nyugatról keletre. Ez amolyan ellenőrzési pont volt. Jelenleg egy bodé áll ott, néhány homokszákkal és egy tábla, melynek egyik oldalán az áll 4 nyelven hogy „Te most hagyod el az amerikai zonát”, ugyanezen tábla másik oldalán az olvasható, hogy „Te most lépsz be az amerikai zonába”. Berlin ezen részén a fal helyén térburkolat húzodik, és néhány méterenként egy bronz táblára rá van írva hogy itt húzódott a Berlini fal. Innen átsétáltunk a Fal egy most is álló részéhez, mögötte egy történelmi kiállítás volt. Vettem két Berlines pólót is.

A falhoz metróval, busszal és HÉV szerüséggel utaztunk, azért itt egy metró aluljáró is sokkal kúlturáltabb mint nálunk.

Berlinből a 19:05 perces intercityvel indultunk vissza Erlangenbe. Az út 4 óra volt. Az indulás előtt már 2 órával kint voltunk a pályaudvaron, szét néztünk a 4 emeletes plaza-pályaudvaron, kajaltunk és utravalót vettünk.

A vonat fél 12-re ért Erlangenbe, az utazás nem volt rossz, bár hosszú volt, de a vonat legalább igényes volt, pályaudvaron be a taxiba és irány az apartman.

Szombat reggel el kellett vinnem a gumi szervízbe a kocsimat mert a bal hátsom durván defektes lett, aránylag olcsón 55 EUR –ért felrakott egy új gumit.

Most éppen Fürthben vagyok, ide járunk át naponta másik 4 sráccal. Én egy egyiptomi srác mellé vagyok beosztva neki kell okosítania engem. Normális és segítőkész, csak nagyon akcentussal beszéli az angolt, nehezen értem, de kérdezte hogy nem e beszél gyorsan, én bólintottam, na azóta tagoltan beszél ha nem feledkezik meg magáról. Mondjuk estére az állandó figyeléstől és a fordítástól agyilag nulla vagyok, de meg kell szoknom, gondolom idővel eljutok olyan szintre angolból hogy nem lesz ilyen gondom.

A galériába felraktam Berlini képeket is, még nem az összes de majd teljessé teszem.

Holnap nem lesz meló, mert ünneplik az újra egyesülést, nem mondom jól fog esni egy pihenőnap. Szombaton meg talán irány München az Oktoberfest.

Tamas