cs.hu

Megkértek a counter-strike.hu magyar oldalról hogy írjak egy beszámolót a LAN-ról, ami a GiTex-en volt. Megírtam és kitették, ITT olvasható.

Vu's Bar

Tegnap este megnéztünk egy új helyet, a Vu's Bar-t. A bár az Emirates Towers, szálloda épületének 51. emeletén van, ez már az a rész ahol ferdül a torony teteje, és a bár egyik oldala tiszta üveg be lehet látni egész Dubait.

Mi a következő képen látható kiálló bárpult résznél ültünk.

Maga a hely nagyon igényes, persze csak magában a szálloda is az, az italárak esetében én többre számítottam, egy sör 2000 Ft volt, sima normál helyen 1200 Ft.

Egyébként nekem túl konszolidált volt, annyira nem éreztem magam jól, talán lehet az okozta hogy nagyon kicsi volt.

Voltunk még hétvégén a GITEX szórakoztató elektronikai szakkiállításon, ami állítólag vetekszik a CeBit-tel. Volt egy profi LAN is ott,azt is megnéztünk, meg körbe nézegettünk. Egyébként Dubai manapság úgy be van dugulva hogy szinte lehetetlen közlekedni.

Egyébként December 12. repülök haza ha minden jól megy, és Január első hetében jövök vissza.

Oman 3. nap

Elérkeztünk a harmadik naphoz. Reggel fél hétkor keltünk, mert a célpont meg Sur volt, illetve annak környéke, egy Wadi és az óceán ahol állítólag lehet búvárkodni.

Az út marha hosszú ezért a korai indulás mellett döntöttünk. Peti elintézte hogy a reggelinket csomagolják össze, reggel egy kis emlékeztetés után elég szépen meg is csinálták. Persze mikor kiértünk az ajtón akkor kellett szembesülnünk azzal hogy a kocsit egy részeg arab alaposan meghúzta, szóval el a rendőrségre. Miután ezt megoldottuk, elindultunk. Az út hosszú volt és unalmas, ezt csak a remek benzinkutak tudták feledtetni, ahol megálltunk és próbáltunk könnyíteni magunkon, de továbbra is maradtam az ősi megoldásnál mert ezek a WC-k iszonyat durvák voltak. Út közben azért voltak látni valók, láttam erőművet, illetve lehetett látni ilyet:

Mikor elértünk majdnem Surhoz, rá kellett térnünk egy másik útra. Mint írtam Sur-t csak a hegy mögötti hosszabb úton lehet elérni sima kocsival, a tengerparti a föld út. Most ezen a földúton kellett volna visszamennünk néhány kilométert hogy megnézzük a wadi-t. Elindultunk, aztán 1 km után rádöbbentünk hogy itt kész van egy kétszer 2 sávos autópálya aminek a fele van még megnyitva és egészen Muscat-ig visz. Na fasza, ez azt jelenti hogy a 350 km utunk ha itt jövünk akkor csak 150 km lett volna. Na nem baj majd haza fele itt megyünk.

Elindultam az úton, már majdnem félórája mentünk mikor gyanús lett hogy a wadit már látni kellett volna, forduljunk vissza. Egyébként az táj gyönyörű volt, balról hatalmas kopár hegyek, jobbról az halványkék Óceán. Visszafordultunk, de nem találtunk semmit, már már úgy kóvályogtunk mint az a bizonyos gólyás termék, mikor megláttunk egy várost ami szép volt, na akkor itt álljunk meg egy picit. Előttünk egy elég durva lejtő, na akkor itt tegyük le a kocsit. Kiszáltunk és én csal bámultam megint nagyon szép volt:

Aztán Peti megkérdezett egy helyit hogy hol is van az a wadi, mondta hogy ugyan nézzünk már el jobbra oda be a hegyek közé. És akkor megláttam azt ami az egész kirádnulás alatt a legszebb volt:

Kocsival megálltunk lent, és akkor túra, elárulták nekünk hogy a wadi végében van egy barlang amibe be lehet úszni. El kezdtünk befelé sétálni, közben hatalmas sziklák, majd egy peremen kellett sétálni ahol meletted húsz méter mélyen egy kék tó:

Az egész ilyen volt majdnem végig:

Aztán elértünk egy ponthoz ahol a helyiek ültek, és mondták hogy innen nincs tovább gyalog csak úszva. Elénk ugrott egy helyi srác kb. 14 éves, és mondta hogy akkor majd ő megmutatja hogy kell bemenni, mi elfogadtuk a segítséget. Két csapatra váltunk, mert valakinek kint is kellett maradni a csomagokkal. Ezért én és Peti elindult a sráccal, Brezóék maradtak a csomagokkal.

Befelé először kb 100 méter úszás majd gyalog vagy 30 méter, majd ismét úszás, majd félig vízben kúszás. A legvégén egy nagyobb vízfelület és egy picike bejárat a hegybe. Ezt úgy kell elképzelni hogy ha úszol akkor a fejed éppen átfér a résen, de a víz alatt hatalmas a tér, ezért vagy víz alatt átúsztál vagy éppen átfértél a résen. Beérve a barlangba, bent egy vízesés várt minket. Az egész gyönyörű volt, soha nem láttam még ilyet. Az egész élményt annyi csúfította el, hogy az indiaik hoztak sima hungarocelt, hogy azon úsznak, na most az szanaszét málott és úszott a víz tetején, sajnos.

Miután kibámészkodtuk magunkat, indulás vissza, mire kiértünk a wadiból, lett négy óra. A következő célunk egy állítólag gyönyörű tengerpart. Sajnos mire kiértünk, mér majdnem sötét volt, így nem sokat láttunk csak azt hogy a tengerpart marha szemetes, és tele van helyiekkel.

Vissza a kocsiba és irány Sur hogy együnk valamit, útközben láttunk egy elég pofás arab éttermet, na akkor próbáljuk ki. Engem ugyan győzködni kellett, de aztán beadtam a derekam. Az étterem elég új lehetett, egy öböl partján, csak helyiek voltak, mi voltunk csak turisták.

Kikértük a vegyes grill tálat és hatalmas meglepetés ért, láttam ahogy sütik és az egész teljesen finom volt, eredeti arab volt, és nagyon jó és nagyon kiadós kb. 1500 Ft volt az egész.

Kaja után be a kocsiba és a felfedezett új úton vissza Muscatba az utolsó éjjelre....

LonG

Oman 2. nap

Elérkeztünk a lovagi hódításunk második napjához, reggel felkeltünk fél nyolckor, magunkra öltöttük páncélunkat, és lementünk reggelizni, mivel a reggeli benne volt az árban. A kaja nem volt rossz, rántotta, pirítós, müzli, tej, főtt tojás, amerikai palacsinta juharsziruppal. Jól laktunk, be a kocsiba és irány délnek. A terv az volt hogy meghódítjuk az egyik wadit, illetve megnézzük Sur városát, ami állítólag gyönyörű. De mik is azok a wadi-k. A wadi-t én oázisnak fordítom, mivel Omanban rengeteg a magas hegy, gyakorlatilag nulla növényzettel, és mivel itt esik is az eső ezért a csapadékot a hegyek összegyüjtik és nagy folyók formályában beleömlenek az Óceánba. Körülöttük szép növényzettel. Én azt gondoltam hogy mivel nyár vége van, és sokan mondták hogy a wadikban ilyenkor nincs víz mert kivannak száradva hogy találunk majd pár kisebb tavacskát, ha egyáltalán találunk.

Elindultunk, az útról tudni kell hogy van egy út a tengerpart mellett, de ott vannak homokos részek amiket az utikönyv csak terepjáróval ajánl megtenni, de ez csak 150 km lenne. Ezért mi a hoszabb a hegy mögötti utat válaszottuk de ez 300 km. Igy elég sokat ültünk autóba. Első megállónk egy wadi volt. Nagy kutatás és többszöri rossz irány után megtaláltuk, mivel Oman nem arról híres hogy mindent kitábláznak, mondhatnám randomizálva van az hogy a tábla a jobb vagy a bal oldaról érkezőknek van kitéve, ezért ha láttunk egy táblát háttal akkor azt valakinek mindig el kellett olvasnia. Az út több ürája alatt megállásainkat csak a benzinkutakra korlátoztuk, tankolás és folyóügyeink intézésére. Tankolás egyszerü küldetés volt 40 Ft egy liter benzin. A WC már inkább volt túlélő túra szerü. Ugye arabiában nincs angol vécé. Itt porcelán pottyantós van, rádásul mivel nem a tisztásugról híresek ezért marha igénytelenek is. Igy én inkább mindig kinéztem magamnak egy szép falat vagy egy fát, és azt áldottam meg, mert csapadék ugysem nagyon van, ilyenkor kapjon szegény fa valami tápanyagot:). Az út egyébként 2x1 sávos sima főút, balról hatalmas hegyek, jobbról vöröshomokos sivatag, itt ott tevével díszetve olyan matyósan.

Elértük a wadit, felmentünk egy kis szerpentinek, és lám itt egy tó, szép kék-zöld színben és pálmaliget, de hatalmas.

Kiszáltunk fotózkodtunk, de gyanus volt hogy az emberek akik kocsival elmentek mellettünk, főleg helyiek, kicsit furcsén néznek ránk, de ez nem az a "jéé fehérember" nézés volt valami más. Aztán láttuk hogy jönnek túristák is, de ők ezt a látványt valahogy leszarták, nem igazán hozta üket lázba, inkább mentek tovább. Hmmmm, nézzük meg mi van feljebb. Beültünk fémparipánkba, adtam egy kövér "gyíí" parancsot és elindulutunk, befordultunk a kanyarba és hatalmas dugó, tele a parkoló, már ha a balrol homok, jobbról 2 méteres szakadék mellé parkolást lehet annak nevezni. Na álljunk meg és gyalogoljunk. Felgyalogoltunk, és lám, az lent nem egy wadi, az egy pici pocsolya. Itt pálma erdő, hatalmas tavak, és hatalmas tömeg, rengeteg arab és india fürdik a wadiban, mint nálunk augusztus 20-án a Tisza-tó.

Ahogy az ember sétált oldalt a pálmaerdőben felfelé, egyre jobban látszótt ahogy a víz utat vájt magának a hegyben és töt előre. Hol kisebb tavak, hol csak vékony de mély csatornákban. Peti gyorsan egy szikláról ugrott egy talpast az egyik tóba, a helyiek persze visszaszámoltak neki. Mert azért egy fehér ember egy piros pöttyös túrórudis sapkában elég nagy csoda, főleg ha még van vele másik két fehér ember és egyikük asszonya is, aki nem hord csadort, sőt rövidnadrágban volt. Én fogtam magam és elkezdtem a hegy felé sétálni, lenyomtam egy fél órás túrát, mondván hátha megtalálom honnan jön a víz de nem ment, feladtam, a déli meleg még hagyján is, csak marha szomjas voltam, a sziklák gyönyörűek voltak. Az egyik tetejéről be lehetett látni az egészet. Itt azért megálltam egy pillanatra és előugrott belőlem az az érzés hogy "bazmeg ilyen nincs". Vázolom: jobbról, balról hatalmas pucér hegy, középen világoskék vízfelület, jobbról balról pálmafák és banánfák szegélyezik. Gyönyörű és hihetetlen.

Egyébként nekem az egészről az jutott eszembe, mikor kis gyerekként a szüleimmel és bátyámmal néztük a Tarzant a tévében és gonosz angolok szolgái akik ugye indiaiak voltak, megálltak egy vízesésnél és fürödtek a vízben. Na most itt ugyanaz a hang, ahogy az indiaik beszéde visszhangzott a sziklákról és csobbant a víz, mind e mellé még a pálmafás táj és a 36 fok és nagy pára. Borzongatóan szép volt, és különleges.

Miután kituráztuk magunkat, visszamentünk, vettünk egy üdítőt, elcsodálkoztam hogy azért ezt a szép helyet is sikerül az indiaiaknak szétbaszni azzal hogy eszetlenül szemetelnek, de hál istennek mikor a tájat nézem sikerül ignorálnom a szemetet.

Beültünk a kocsiba és Sur felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk már ment le a nap, de semmi érdekes nem volt a városban, egy kisebb arab város, van persze egy erőd, némi tenger, arab hajók, de ez minden.

A nagyobb élmény akkor ért amikor ugye jött az alapvető emberi viselkdésforma, az élelem keresés. Mivel lovagjaink a hosszú út miatt megéheztek, és a meghódított táj ismeretlen volt, ezért el kezdtek keresni. Na most egy arab városban, este, normális kaját találni azért elég nagy kihívás, mert ugye egy jó kis gyomorrontást könnyebben talál az ember mint egy szaftos steaket. A srácok eldöntötték hogy ők esznek egy helyi gyrosnál, na én ezt az öteltet nem kultiváltam, mert első fél pillantásra sem nevezném tisztának a helyet. De az én két lovag barátom bátor volt, ahogy egy jó lovaghoz illik és megkockáztatták, állítólag finom volt. Ezért rögtön rétronfoltak még 4 darabot. Én egy helyi gyülölcsturmix gyárossal próbáltam valami mutogatos angollal megboltolni 8 darab banánt, de az istennek nem értette hogy én nem turmixot akarok, a kis aranyos koszos két kis turmixgépükből hanem simán csak banánt bontatlanul. Aztan 5 perc gyözködésre és persze a kész turmix árán megvettem és kb. 5 másodperc alatt be is pusziltam az egészet.

Egyébként a városnak igen kemény arab feelingje volt, de igazából élveztem. Nagy nyüzsi, emberek kint ülnek, teáznak, beszélgetnek, igénytelenek, nagy a forgalom, dudálnak mindenhol. Egyébként a legvicesebb az volt hogyha láttál fehérembert az tuti turista volt és elsődleges célja az volt hogy ehető kaját találjon magának.

Egyébként olvastuk hogy Surban van egy Pizza Hut, mert egy arab túra közepén is persze amerikai franchise-t kell enni, de ez tünt a legjobb és legbiztonságosabb megoldásnak, de nem találtuk a direkt keresésünk közben, aztán megálltunk tankolni és akkor megláttuk. Vettem egy pizzát, egyébként látszott rajtuk hogy nem értik a felszolgálás lényegét csak olvasták a leírásban hogy hogyan kellene csinálni. A kocsiban hazafelé megkajáltam, majd kb. 11-re hazaértünk, lementünk a szálloda bárjába és ittunk még egy sört, a helyi ARABok között, akik egyébként nagyon barátságosak, majd én felmentem aludni, mert következett a nem kevésbé izgalmas harmadik nap....

LonG

Oman 1. nap

Eljött az a nap amikor a 3 lovag és egyikük udvarhölgye, köztük én is bepattantunk aranyszínű hintónkba és a gazdag Dubai városából a nem annyira ismert Oman irányába vettük utunkat. Az indulás pillanata napkelte utánra volt kitűzve 7 órára volt de az előző esti szomszédos várban rendezett bál miatt, jómagam elaludtam. Így megkésve egy fél órát elindultam. Felvettem hintómmal a következő lovagot aki szintén elaludt így az utolsó lovag és ő arája várakozni kényszerült. Igen ám de az Oman vezető úton kiderült hogy Péter lovag nem hozta az ő saját királysága által kiállított papírját melyel beléphet más királyságokba, ezért a lovag sereg visszafordulásra kényszerült. De a probléma megoldása után töretlen erővel törtünk a meghódítani kívánt ország felé. Melynek Oman a neve, államformája szultánság, területe háromszor nagyobb mint Magyarország és cca. 2,5 millióan lakják. Ebből látható hogy igen ritkán lakott terület.


Nagyobb térképre váltás

Mikor az óra 11-et ütött a seregönk elért a szultánság határához, csapatunk itt ütközött az első akadállyal. A határt elöntötték a látogatok, a vízum szerzést hatalmas sorbanállás előzte meg. A procedúra 2,5 óráig tartott, aztán folytattuk utunkat. Hódításunk első állomása Sohar városa volt, melyben az uti könyv szerint egy hatalmas erőd fekszik, mely annyira ne mvotl hatalmas ráadásul nyitva sem volt. Ezt körbe néztük, megállapítottuk hogy a város igen kihalt és tovább hajtottunk.

Megcéloztuk a szállodánkat, ami Muscatban volt, Muscat a főváros. Egy hosszú város, mely a hegyekbe épült, kikökötővel. Semmi szépség nincs benne igazából, arab város semmi több. Megtaláltuk a szállodánkat, ez Muscat legrégebbi szállodája, éjszakánként 7000 Ft-ba került a szállás reggelivel. Ez volt a legolcsóbb szálloda. Igazából nem vártam tőle sokat, mielőtt elindultunk megbeszéltük hogy csak aludni járunk ide ugyis. Igy is lett, ha a 4 nap alatt töltöttünk alvassal együtt 18 órát a szállodában akkor sokat mondok. Maga a szoba türhető volt, csak a légkondi volt nagyon hangos, de a fürdő durva volt:

A sokkból felocsudva gyorsan megkerestük a most épült plázát, mivel ott volt chilis, és annak a minőségében bíztam, így megvacsoráztunk, vettünk egy Oman térképet, és este 9 kor még úgy gondoltuk megnézzük a Muscati kornist, igazából semmi nem volt, tengerpart, tele arabbal, és szeméttel.


Az egyik hegyen fenn volt egy kivilágított erőd, a másikon egy kilátó. Néhány szökőkút.

Egyik parkban épp valami nagy ünnep volt, a park tele volt helyiekkel és nagyban piknikeltek. az egészben a legdurvább a környezet volt amit hagytak maguk után. Az emberek benne ültek a szemétben.

Körbesétáltunk és visszamentünk a szállodába, én a vezetésben eléggé elfáradtam. Igazából úgy feküdtem le hogy Oman is csak egy arab ország, és mit fogok én itt csinálni még 3 napig. Kicsit keserű szájízzel elaludtam, de ekkor még nem gondoltam mit hoz a holnap.....

folyt. köv

LonG

Wikipedia

Ma olvastam megint egy cikket az indexen, ahol megint el volt írva az Emirátusok egyik emírsége, Abu-Dhabi. Az indexen rendszeresen Abu-Dzabinak írják, hogy honnan jön ez a baromság, hát a wikipédiáról. Az összes emírség neve rosszul van írva mióta én először olvastam, és a nagytudású index ezt használja alapnak, innen tájékozódik. Hihetetlen hogy nem néznek egy térképen utánna. Most fogtam magam és átjavítottam az összes emírség nevét a helyesre. Az indexes újságírót meg valaki vágja arcon egy lapáttal.

Omani kedvcsináló

Teszek fel egy képet kedvcsinálónak, a részletes leírás csúszni fog egy-két napot.

Megjöttem

Megjöttem a 4 napos Omani túráról, ami hihetetlen volt, ilyen természeti jelenségeket még soha életemben nem láttam. Úgy gondoltam minden napról írok egy külön bejegyzést, képekkel. Remélem holnap el tudom kezdni.