Nem történik semmi, élem unalmas német mindennapjaimat. 4 napja szakad az eső, és minden dög unalom. Rájöttem hogy unalmas nép a német, és minden város egyforma.
Addig is egy jól sikerült képem kicsit kezelve:
2009. május 14., csütörtök
2009. május 4., hétfő
Chamonix Mont-Blanc
Miután felkeltünk a Bern-i hotelben, Franciaország felé vettük az irányt, közben egy kis élelmiszer beszerző túra is kellett, de ez nem volt olyan egyszerű mivel húsvét vasárnap volt, így aranyáron vettünk pár szendvicset. Kb. 2 óra alatt elértük a Francia határt, ehhez meg kellett mászni egy aranyos szerpentint, ahol körben szőlő ültetvények voltak.
Aztán majdnem a hegy tetején volt a határátkelő, itt persze a Magyar rendszámost egyből félreállították, jelzem a Francia határőr nem beszélt se németül, se angolul, vagy csak nem akart. A határátlépés után, 40 perccel már elértük a cél várost.
A város egy kis Francia kisváros, mindenhol síléccel közlekedő emberekkel, és tele apartmanokkal. Ettünk nagyon finom francia péksütiket. Körbe kocsikáztuk a várost.Aztán megkerestük a híres L'aigure du Midi felvonót ami felvisz minket a Mont-Blanc alá, ez a legmagasabb pont ahová fel lehet menni felvonóval. Innen már csak gyalog. A felvonót éppen felújították, de egy bodéban volt jegyárusítás, bementem jegyet venni egy "fel-le" jegy 40€ volt. Mondták hogy fent elég rossz az idő ezért lehet semmit nem fogunk látni, de mondtam ha már eljöttünk felmegyünk mese nincs. Beszálltunk a felvonóba, amin egyszer át kellett szálni. Itt az adattáblája :
Fent mikor kiszálltunk mi kimentünk az erkélyre ami a Mont-Blancra néz, de tiszta felhő volt minden semmit nem láttunk, mindenki más fel ment a felvonóval, ami még 100 métert vitt fel. Itt kicsit elkeseredtem hogy nem látunk semmit.Na mondom menjünk a lifthez ha már itt vagyunk. Mikor felértünk, de még mindig köd volt, aztán mire megfordulok megint, teljesen tiszta volt az idő csak alattunk voltak már felhők. És ekkor megpillantattuk Európa legmagasabb pontját a Mont-Blanc-ot. Ő az ott leghátul:
Aztén még gyönyörködtünk az alattunk elsuhanó felhőkben:
Illetve élveztük hogy fennt vagyunk az Eu. legmagasabb pontján és fölöttünk mér csak az ég van:
Aztán sajnos sietni kellett mert még haza is kellett érni, és az út 680 km. De olyan este 11-re itthon is voltunk. Az úton megbeszéltük hogy Anginak Montreux tetszett a legjobban, engem a Mont-Blanc hatott meg a legjobban, nagyon frankó két napot zártunk.
Képek még vannak a galériában.
LonG
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)