Már nem nekem hanem a blognak, két éve kezdtem írni a blogot, most olvastam vissza az első bejegyzéseimet, azóta azért rengeteg dolog történt és azért már elég jól bele rázódtam, rázódtunk ebbe az életbe. Mikor két éve elindultam akkor még alig tudtam angolul (most se tudok), külföldön nem töltöttem két hét többet egyhuzamban. Érdekes hogy két év után is hiányozik az otthonom, a családom és a barátok. Érdekes számomra még mindig az az otthon, bár szerintem ez természetes, még mindig várom hogy végre beléphessek a házba ahol felnőttem, járkáljak Debrecenben ahol naponta jártam suliban, rengeteg emlék mindenhol az utcákon amerre megyek. Még emlékszem az érzésre ami bennem volt amikor eljöttem otthonról, néha még most is érzem, bár igaz ami igaz, itt németben azért nem érzem magam olyan távol mint Dubaiban, azért az csak több ezer km volt és teljesen más kultúra. Angival azóta azért belerázódtunk ebbe életbe, mert azért neki is sok áldozattal jár. De egyenlőre jól érezzük magunkat, szeretjük még ezt az életvitelt, így a blog is működni fog még egy darabig. Már ha valaki kíváncsi még rá, a commentelés még mindig nem indult meg, szinte csak Brugi az egyetlen állandó commentelőm.
Szóval ünnepélyesen megkérek minden olvasómat hogy legalább most commenteljen már be vagy két betüt legyen olyan kedves:))
Szóval ünnepélyesen megkérek minden olvasómat hogy legalább most commenteljen már be vagy két betüt legyen olyan kedves:))