2011. június 13., hétfő

Kina

Ez egy rovid bejegyzes, csak igy ekezet nelkul.
Torokorszag utan, Kinaba jottunk, elotte korbe neztunk Azsiaban picit. Most pedig "elvezzuk" kinat:)) Rengeteget lehetne errol az orszagrol meselni, de inkabb csak negativumokat, ugyhogy varom hogy atforduljak pozitivra es akkor irok egy nem annyira borus bejegyzest.

ui.: A nagy fal szep:)

2011. április 29., péntek

Bye Bye Istanbul!

Nos 2,5 hónap után elhagyom eme rekem várost, ennyi idő éppen elég volt, bár volt pár dolog amit még nem láttam. Úgy néz ki év végén még lesz egy 2. kör, akkor majd bepótolok mindent, talán akkor az idő is jobb lesz. Egyébként ha valaki nekem mégegyszer azt mondja hogy Istanbulban meleg van az kiröhögöm, gyakorlatilag az itt létem 80% ban, felhős volt az ég, és többet esett mint Szingapurban monszun idején. Most indulok a reptérre hamarosan jelentkezem!

2011. március 28., hétfő

Beszélgessünk Törökországról..

Lassan 1,5 hónapja töltöm napjaimat itt a döner hazájában, bár eddig azt gondoltam ez egy német nemzeti étel:) Najó ez csak vicc.
Először is az ország: Törökország ugye baromi nagy, cca 78 millióan lakják, ebből hivatalosan 16 millióan laknak Istanbulban, itt az emberek azt mondják hogy ez a szám 20 millió, minden évben negyed millió emberrel nő a lakosság. Istanbul baromi nagy város, szerintem én még nem voltam nagyobban eddig. Mi a szélén lakunk, mire bejutok a Taksim térig, 45 km és 2 óra kocsival. Mindenhol rengeteg ember, az új Istanbul építeszete valahogy nem olyan mint a régi, nekem úgy tünik hogy mindenféle komncepció nélkül lerakják a házakat, semmilyen stílust nem követnek. Az utcák szemetesek, az emberek dobálják ki a kocsiban a sok szart szemrebbenés nélkül. Szinte mindenki dohányzik, mindenhol, mondjuk mostmár egy két helyen bevan tiltva a beltéri dohányzás. Dehogy mondjak pozitívumot is: A kajákuk nagyon jó, mindenféle döner, kebab verhetetelen, ennyi birkahúst szerintem életemben nem ettem mint itt, lassan én is béégetek. Kenyereik joghurtjaik, sajtjaik nagyon jók. Illeteve a tea, szigorúan tulipán pohárban. Minden meetingen jön a tea, nem érdekes hogy mikor de mindig van tea. Ami egyébként erősebb mint ami nekünk megszokott. Ami nagyon kiválló az a vendéglátás, eddig mindössze két olyan helyen voltam ahol nem tetszett (lásd később) a többit leszámitva remek mindenhol, mindig van hely, ha nincs akkor csinálnak, mindig mosolyognak.
Az emberek: A török ember hogyis mondjam nem valami preciz, és nem valami gyors. Általában ha valami gond van akkor ugye jön a válasz hogy "10 minutes sir", ez ugye nálam már csak a török 10 perc = 1 óra. Az a vicc hogy a Németországban felnött Török kollégáim is már csak nevetnek rajta, és ők is csak szídják az ittenieket. Az átlag török nem beszél semmien nyelven csak törökül, néha felfedezni egy két embert aki beszél németül, illetve ritkán angolul is tudnak egy két szót. Egy tegnai eset, Dolmabache Palota mellett őgy gondoltuk beülünk inni egy kávét a Bosporus partján. A leülés tartott 15 percig mert nem volt hely, persze ha helyi jött akkor neki egyből lett, de nem is a lényeg, leülünk nagy nehezen, 10 perc után szólok a pincérnek hogy legyen kedves idefáradni hogy költeném a pénzem. Ide is jön, mondom neki hogy ez meg ez kellene az angol étlapról, persze ő ezt nem érti, nem tud megjegyezni 20 szót ami az étlapon szerepel, hanem megnézi hogy mivan a másik oldalon egy sorban vele törökül, felirja és elmegy. Eltelik 5 perc, odajön a másik pincér és elkezd törökül gagyogni, a török nyelvtudásom megáll kb 10 szónál tehát semmit nem értettem, mondtam hogy angol, erre mutogat az étlapra én meg mondom neki hogy mi már rendeltünk, erre elkezd törökül habratyol, mondom neki hogy angolul ember, erre idehív egy másik felszolgálót aki megint nem tud angolul. Elmennek, majd látom hogy folyik a tanakodás, eltelik 10 perc megint idejönnek, ekkor körül esett le hogy ezek azt hiszik hogy leültünk csak úgy. Úgyhogy mikorra már eléggé felidegeltem magam otthagytuk az egészet, de remélem a remdelést azért kihozták....
A közlekedés: Na ez az amit egy magyar vagy európai ember aki a normál közlekedéshez szokott emberbek elég feldolgoznia, mondhatni én azért tudom ezt kezelni nyugodtabban (már csak naponta 5x anyázok) mert vezettem 1 évet Dubaiban, de ami itt van azt is veri. Példák: Leálló sáv mint olyan az nincs, a leállósáv az sáv, azon lehet jobbról!! előzni. Lehet cikkcakkban közlekedni, előzni, ha valaki kiteszi az elakadés jelzőt az széméra azt jelenti hogy ő fontosabb mindekinél és mindenkinek félre kell húzódnia. Nem tudnak közlekedni több sávon, nincsen lassan és gyorsabb sáv, mindenki ott megy ahol neki tetszik. Egy Istanbul hotel úton hétvégén minimum 5 dugóban ülök a dugónak semmi más oka nincs csak annyi hogy a cikkcakk miatt az emberek ugye fékeznek és ez szépen lassan feltorlódik. Lámpáknél 3 sávból 5 sáv lesz, mindenki ott megy ahol van hely, a sávokat keresni felesleges, arra menj ahol hely van. Index használat nincs, minek is úgy is látják ha jön. Mindenki furakszik, bár az indiaiak ebben nagyobb mesterek, nem hiába itt azért ebben verhetetlen vagyok:) És számomra a legkedvesebb a végén, a körforgalom. Ugye most jöttem a Britektől ide, a körforgalom őshazája. Na itt az angol foghatná a fejét. Ugyanis körforgolmban olyan hogy a bent lévőnek elsőbbsége van olyan nincs, aki agresszivabb annak van, rendszeresen megáll a körforgalomban azért a forgalom mert betulakszanak, sőr a legjobb a bent lévő kocsi nem egyszer ad nekem elsőbbséget és várja meg míg én bemegyek. Persze az alap hogy belső sávból kanyarodunk ki a másik előtt. Lámpánál jobbra kanyardó sávból kanyarodnak balra az egyenesen menők előtt. A legjobb az volt mikor első nap vezettem, és probáltam kikanyarodni egy kereszteződésből. és ugye vártam hogy szabad legyen, erre a két mögöttem lévő megunta egyik balról másik jobbról mellém állva kanyarodott ki balra, úgy hogy a másik úton megállt a forgalom.
Nos ennyit röviden erről a csodás országról, következnek majd a látni valók és még erdekesebb történetek:)

2011. február 9., szerda

Szingapúr

Sikerült két hónap alatt kétszer is eljutnom ide:) Csak ezt a 20 órás repülő utat nem kívánom senkinek, meg a jetlag is megöli az embert, két napja jöttem de még mindig nem pihentem ki magam rendesen.
A városról, vagy városállamról egy pár szó. Ez az a hely ahol rágót az országba hozni szigorúan tilos, kemeny pénzbüntetés jár érte. Ez az az ország ahol a legtöbb mobiltelefon felhasználó van a népesség arányában. Gyakorlatilag mindenki nyomokodja mindenhol ejjél nappal a mobilját. Állandó 30 fok van, jelenleg monszun is, ami az jelenti hogy naponta egyszer esik mintha dézsából öntenék. A város ugye a legtisztább város a világon, mivel szemetelésért is baromi nagy bírság jár, közbiztonságban is világelső.
Mindig rájövök amikor ilyen trópusi helyen vagyok, hogy ez az ami nekem igazán bejön, allandó 30 fok, a trópusi föld illata keveredik a pálmák, virágok illatával amit felerősit a magas páratartalom igazén egyedül álló.
Mióta itt vagyok állandó jelleggel, rament, dim sumot es sushit eszem, mit is mást.
Képeket még nem töltöttem fel, de igyekszem:) Addig is minden jót nektek, megpróbálok többet írni. Igazából rájöttem hogy miért hanyagolom a blogot, ez pedig a facebook, ismerőseim nagyrésze ott van, akiknek az a blog szól, ott mindenki látja és kommenteli amit irok, igaz nem irok ilyen nagy lelegzet vételü dolgokat mint itt. Lehet inditanom kellene egy utazó blogot amiben csak szigoruan az utazásról irok valami blog.hu-s felületen, talán azt többen olvasnák. Na majd meglátom....