Nos, szombaton fogtuk magunkat és a terveknek megfelelően neki vágtunk Münchennek. Előző este ment a logisztika hogy akkor mivel is és hogyan is oldjuk meg a saját transzportálásunkat. Két verzió látott napvilágot, első a vonat. Van itt ilyen csoportos bajor jegy ami fejenkent valami 10 EUR-ba jönne ki, de reggel 7kor kéne indulni és van egy 1 órás átszállásra várakozás. Nyert a második megoldás a kocsi, ez drágább de kényelmesebb, és nincs időhöz kötve. Ide jöhetne egy közhelyes dal idézet is „Kocsiba be, ablakot leee”. Reggel nyolckor indulás, persze nekem még volt előtte Jenővel egy kisebb logisztikai feladatom, ugyanis az erősáramos srácokat egy külvárosi Gasthausból be kellett fuvarozni a pályaudvarra, és természetesen ez teljesen emberi időpontban volt, reggel 7-kor, szombaton!!! Tehát 8-kor kocsi konvoj (2 db) indul Müncen, út kb 2 óra. Ott vagyunk, majdnem sikerült megállnunk 4 km-re a célzonától, de egy parkoló őr segített nekünk, és elmagyarázta merre is kéne menni, ja és megkímélt minket kb 50 EUR bírságtól is, ugyanis ha ott maradunk akkor 2 óra parkolás után csunya böntetést kaptunk volna. Sikerült egy parkoló helyet találnom egy mély garázsban, király (gondoltam elhamarkodottan, de erről később.
Elsétálás a helyszínre, bazi nagy „Wilkommen in Oktoberfest” tábla, alatta besétálás, király. Ha egy debreceninek akarnám összefoglalni a látottakat annyit mondanék röviden Laci bácsi főzőshowjának stílusában: Végy egy mihálynapi vásárt, szorozd meg 50-el, adj hozzá 20x1000 négyzetméter sörsátrat, párszáz óbégató egymást vonszoló ködös tekintetű fiatalt, és helyezd el a földön 10 méterenkénti hányás ágyon.
Kicsit sarkítottam na, de akkor is ilyen volt.
Egyébként középen volt egy széles út, ennek a szélén helyezkedtek el a nagy gyártók sörsátrai, bejutni lehetetlen, mindenhol bazi nagy sor.
Igy nézett ki az a rész ahol sétálni lehetett, persze annyi különbséggel hogy egy papir lapot nem lehetett elében leejteni annyi ember volt. Oldalt látni a sörsátrakat, filoztunk rajta hogy ezt minden évben újra építik vagy itt áll.
Állítolag már szeptember elején nem lehetett helyet foglalni. Bejutottunk egy kisebbe, de leülni nem tudtunk.Bent egyébként bajor zene, emberek düllöngélnek ritmusra, mindenhova viszik a csülköt meg a káposztát. Nagyon feelinges amúgy. Onnan kijöttünk és beültünk egy ilyen kajaldába, ettünk egy bajorvirslit kaposztával megy csülköt krumpligomboccal, hozzá egy búzasör. A kaja finom volt a sör nem jött be, de sajnos csak ilyen volt. Egyébként csak sátrakban kapni sört, kint a nyitott részen abszolút lehetetlen. A kaja után mentünk is vissza a kocsihoz és jöttünk volna el, míg meg nem láttam a 10 EUR-os parkolódíjat a röpke 2 óráért. Nagy levegővel kifizettem, és elindultunk haza. Egyébként tegnap hallottam a rádióban hogy idén minden rekordot megdöntött az oktoberfest, két hét alatt 6,2 millió ember volt, és soha nem fogyott el ennyi sör. Mondjuk az itt lévők 20%-a tuti olasz volt.
Persze hogy ne legyen jó a nap, a kocsim kuplungja megadta magát, haza kellett tolnom, ma meg keresnem kell egy szerelőt, meg el kell vontatni mert a saját lábán ugye nem megy. Remélem aránylag olcsón megúszom. Ma még másik szállást is kéne keresnem, mert a mostani csak szerdáig van. Azt mondják Erlangenben annyian vannak hogy a belvárosban nincs szabad apartman, hát remélem nem igaz....
Készültek képek is majd feltöltök egy párat, csak ezzel a fényképezőgéppel nem olyan egyszerű.
2 megjegyzés:
ezert irigyelek, ez mar eleg reg ota ott figyel, h latni kellene.. de majd 1x, ugyis meg sok mas dolog ott figyel a talonban :)
sztem egyszer erdemes megnezni, de tobbszor nem, legalabbis en nem megyek el tobbszor. Viszont Berlinbe meg vissza fogok menni, nekem nagyon bejott az a varos
Megjegyzés küldése