Hazaút

Itt ülök épp a Dubai terminálban, 47-es kapu, várok a Frankkfurti képre. Én alapjában véve nyugodt utazó tipus vagyok, de ez a mai út tönkre fog tenni idegileg azt hiszem. Kezdem azzal hogy indulás elott két nappal felhívtam az Emirates légitársaságot, persze a magyar irodát, ott legalább normálisak. Ugye az Emirates Dubai nagy büszkesége mert micsoda minoség. Na akkor mivel a gépem Boeing 777-lesz, és mint tudjuk a Boeing minden minden csak nem utasbarát (szardinia konzerv), ezért elore lefoglaltam az egyik legjobb helyet, 48A szék, ablak mellett, nagy hely, minden király. Erre jövök reggel, eleve beleköt a nyomorék phillipin picsa abba hogy 3kg túlsúlyom van, oké 45 EUR, leszarom. Erre mondja hogy hova szeretnék ülni, egyszerü angollal elmondom neki hogy én már lefoglaltam a helyet az irodával telefonon, adja azt. Erre jön nekem hogy hova szeretnék ülni, mondom megint "seat booked, before" 3 szó nem nehéz. Semmi mondat, csak szavak. Erre néz rám bambán, kérdezi a remek angolságával hogy "pirtypive" (segítek 35). Mondom leszarom, adjál valamit, de ablak mellé, azok már levannak foglalva. Anyád. 35C jó lesz? Leszarom. Megyek fizetem az túlsúlyt--- Híreinket megszakítjuk, egy kínai kisgyerek 130dB-el ordít a kapunál, remek----, na túlsúly. Kifizetem, kérdem a not akkor a csomagom a Frankfurt-Budapest járatra automatice átkerül vagy nekem kell vadászni. Erre néz mint borjú az újkapura. MEgkérdezem újra, néz megint, de közben néz a managerre. A manager idejön, mondja mutassam a csomag kártyáját, mutatom, mondja nem nekem kell vadászni. Mondom oké, csak ennyit akartam. Érdekes o értette. PAssport controll utáni átvizsgálás, csomagom berak, ürge vadul röntgenezi, már mennék el, kérdezi, víz van nálam, mondom nincs. Bazmeg ha ott a röntgen mi a fasznak kérdezed. Persze itt nem kell a laptopom, winyot kivenni, az csak Európában szokás, megnézni az akksit hogy nem valami fini cucc, azt nem. Na mondom oké, megyek a kapuhoz, közben vettem egy forrócsokit, chipset, ha megint currys csirke lenne a kaja, az Emirates szuperjáraton. Jelzem utolsó volt hogy velük repültem. Mradok a Lufthansánál, bennük még nem csalódtam. Erre lejövök a kapuhoz, 5 kapou van körben, ugye ülohelyekkel, van elötte 6 nm, váróhely, emberek egymés hegyén hátán csöveznek, mert a kaput csak 1 órával hamarabb nyitjuk. Fekszik mindneki a földön, én probálom megbecsülni a 0,01 nm álló helyemet, erre jön az okos indiai és elkezdi kirakni a bólyákat. Persze a laptopot nemtudom bedugni, remek meghakkelhetetlen arab aljzat van a falban, két tollamat törtem szét de nem ment. Na kinyitották a kaput, asszem megyek. Majd még írok.

Frankfurtban vagyok, megérkeztem. Kellemesen csalódtam a Boingben, ez a 777-es elég kényelmes volt. Kaja is egész jó volt, most is volt persze currys cucc, de sikerült olyat kiválasztani amiben csak kevés volt. A Frankfurti repteret mindig annyira nagyra becsülöm a Dubai után, itt minden megy gyorsan, minden egyértelmu. Ja és itt nem gettoznak
a földön az emberek. Remek a terminálból a kilátás.
Ja volt egy kis bomba átvizsgálásom, a két külso winyomat átnézték egy külön helyen, a csóka elnézést kért, én mondtam hogy ez a munkájuk, még mindig jobb itt igy csinálják mint Dubaiban sehogy. Az ide utat végig videoztam, megnéztem az I am a Legend-et, és a Die Hard 3-at. Még jó hogy van a gépen ilyen film adatbázis, volt vagy 50 film.
Na most nézek valami filmet amíg indul a gép, aztán már csak otthonról jelentkezem.

Na haza is értem, most élvezem az OTTHONOM.