Péntek délután elfog egy furcsa érzés, ilyenkor szeretem Dubait. Délután fekszem a homokban, szemben a tenger, a csobogás és a szél teljesen átmosta az agyam. Nincsenek gondolatok csak az az üres érzés, amit csak számomra a tengerparti érzés tudja előhozni. Biztos mindenki ismeri azt az érzést amikor fekszel a meleg homokon, morajlik a tenger, lecsukod a szemed és morajlás körbe vesz, érzed a semmit, nem gondolsz semmire, totálisan ki vagy kapcsolva. Felülök bekapcsolom az mp3-at, szól a fülembe a Coldplay és körbe nézek előttem fekszik a Pálma sziget, mögöttem hatalmas apartmanházak karcolják az eget. Aztán a nap kezd lemenni, a napfény kezd szépen megtörni a hullámokon, én felöltözködöm, beülök a kocsiba. Belül végtelen harmónia és nyugalom, amit a tenger okozott. Elindulok, az úton hatalmas üvegpaloták, az utat pálmafák szegélyezik. Felnézek az táblára, Dubai balra, jobbra Abu Dhabi. Dubai felé veszem az irányt felhajtok a kétszer hatsávosra, meglátom a félkész kapszula alakú metró megállókat, ahogy haladok az utamon elhajtok a sípálya mellett, megpillantom a világ legmagasabb ember alkotta építményét. Ekkor elcsodálkozom hogyan képes az ember ilyen hatalmas dolgot építeni, csodálom a hatalmas üvegfelületet. Ekkor az 5. sávban autózom, a monoton 110- es tempót tartom, a sebességet trafipax-ok őrzik. Csak nézek előre ki a fejemből, ilyenkor nem igazán tudom elhinni hogy itt vagyok, ott ahova egy időben nagyon vágytam. Emlékszem Google Earth-ön nézegettem a pálmákat, keresgettem a helyi csodákat. Persze amikor itt az ember ezt elfelejteni, a napi mókuskerékben nem igazán fogja ezt fel. De ilyenkor mindig elfog ez az érzés. Közben mellettem a Range Rover HSE-t épp egy Lambo villogja le, jobbról megelőz egy 7-es BMW, oldalról látom amint besorol egy Aston Martin. Közben beértem arra a helyre amit a legjobban szeretek Dubaiban. Két oldalt hatalmas felhőkarcolók megszakítás nélkül, és mi a 12 sávon közte autózunk, mi a kis hangyák, ilyenkor mindig olyan kicsinek érzem magam, ilyenkor érzem azt hogy mennyire kis pont egy ember a földön. De nincs idő bámészkodni, ki kell sorolnom a 4. sávba, csak innen tudok a haza vezető alagútba bejutni. Még vetek egy pillantást az Emirates Towers-re, és lassan haza is érek...
Barátaim ezt azért egyszer látni kell és át kell élni.
3 megjegyzés:
Csak azért írok, hogy nehogy megszólj, hogy hanyagollak.
..egyébként tényleg kicsi vagy.
Én nem láttam még a tengert...egyiket sem.:)
miert ne:)
Megjegyzés küldése