Elérkeztünk a lovagi hódításunk második napjához, reggel felkeltünk fél nyolckor, magunkra öltöttük páncélunkat, és lementünk reggelizni, mivel a reggeli benne volt az árban. A kaja nem volt rossz, rántotta, pirítós, müzli, tej, főtt tojás, amerikai palacsinta juharsziruppal. Jól laktunk, be a kocsiba és irány délnek. A terv az volt hogy meghódítjuk az egyik wadit, illetve megnézzük Sur városát, ami állítólag gyönyörű. De mik is azok a wadi-k. A wadi-t én oázisnak fordítom, mivel Omanban rengeteg a magas hegy, gyakorlatilag nulla növényzettel, és mivel itt esik is az eső ezért a csapadékot a hegyek összegyüjtik és nagy folyók formályában beleömlenek az Óceánba. Körülöttük szép növényzettel. Én azt gondoltam hogy mivel nyár vége van, és sokan mondták hogy a wadikban ilyenkor nincs víz mert kivannak száradva hogy találunk majd pár kisebb tavacskát, ha egyáltalán találunk.
Elindultunk, az útról tudni kell hogy van egy út a tengerpart mellett, de ott vannak homokos részek amiket az utikönyv csak terepjáróval ajánl megtenni, de ez csak 150 km lenne. Ezért mi a hoszabb a hegy mögötti utat válaszottuk de ez 300 km. Igy elég sokat ültünk autóba. Első megállónk egy wadi volt. Nagy kutatás és többszöri rossz irány után megtaláltuk, mivel Oman nem arról híres hogy mindent kitábláznak, mondhatnám randomizálva van az hogy a tábla a jobb vagy a bal oldaról érkezőknek van kitéve, ezért ha láttunk egy táblát háttal akkor azt valakinek mindig el kellett olvasnia. Az út több ürája alatt megállásainkat csak a benzinkutakra korlátoztuk, tankolás és folyóügyeink intézésére. Tankolás egyszerü küldetés volt 40 Ft egy liter benzin. A WC már inkább volt túlélő túra szerü. Ugye arabiában nincs angol vécé. Itt porcelán pottyantós van, rádásul mivel nem a tisztásugról híresek ezért marha igénytelenek is. Igy én inkább mindig kinéztem magamnak egy szép falat vagy egy fát, és azt áldottam meg, mert csapadék ugysem nagyon van, ilyenkor kapjon szegény fa valami tápanyagot:). Az út egyébként 2x1 sávos sima főút, balról hatalmas hegyek, jobbról vöröshomokos sivatag, itt ott tevével díszetve olyan matyósan.
Elértük a wadit, felmentünk egy kis szerpentinek, és lám itt egy tó, szép kék-zöld színben és pálmaliget, de hatalmas.
Elértük a wadit, felmentünk egy kis szerpentinek, és lám itt egy tó, szép kék-zöld színben és pálmaliget, de hatalmas.
Kiszáltunk fotózkodtunk, de gyanus volt hogy az emberek akik kocsival elmentek mellettünk, főleg helyiek, kicsit furcsén néznek ránk, de ez nem az a "jéé fehérember" nézés volt valami más. Aztán láttuk hogy jönnek túristák is, de ők ezt a látványt valahogy leszarták, nem igazán hozta üket lázba, inkább mentek tovább. Hmmmm, nézzük meg mi van feljebb. Beültünk fémparipánkba, adtam egy kövér "gyíí" parancsot és elindulutunk, befordultunk a kanyarba és hatalmas dugó, tele a parkoló, már ha a balrol homok, jobbról 2 méteres szakadék mellé parkolást lehet annak nevezni. Na álljunk meg és gyalogoljunk. Felgyalogoltunk, és lám, az lent nem egy wadi, az egy pici pocsolya. Itt pálma erdő, hatalmas tavak, és hatalmas tömeg, rengeteg arab és india fürdik a wadiban, mint nálunk augusztus 20-án a Tisza-tó.
Ahogy az ember sétált oldalt a pálmaerdőben felfelé, egyre jobban látszótt ahogy a víz utat vájt magának a hegyben és töt előre. Hol kisebb tavak, hol csak vékony de mély csatornákban. Peti gyorsan egy szikláról ugrott egy talpast az egyik tóba, a helyiek persze visszaszámoltak neki. Mert azért egy fehér ember egy piros pöttyös túrórudis sapkában elég nagy csoda, főleg ha még van vele másik két fehér ember és egyikük asszonya is, aki nem hord csadort, sőt rövidnadrágban volt. Én fogtam magam és elkezdtem a hegy felé sétálni, lenyomtam egy fél órás túrát, mondván hátha megtalálom honnan jön a víz de nem ment, feladtam, a déli meleg még hagyján is, csak marha szomjas voltam, a sziklák gyönyörűek voltak. Az egyik tetejéről be lehetett látni az egészet. Itt azért megálltam egy pillanatra és előugrott belőlem az az érzés hogy "bazmeg ilyen nincs". Vázolom: jobbról, balról hatalmas pucér hegy, középen világoskék vízfelület, jobbról balról pálmafák és banánfák szegélyezik. Gyönyörű és hihetetlen.
Egyébként nekem az egészről az jutott eszembe, mikor kis gyerekként a szüleimmel és bátyámmal néztük a Tarzant a tévében és gonosz angolok szolgái akik ugye indiaiak voltak, megálltak egy vízesésnél és fürödtek a vízben. Na most itt ugyanaz a hang, ahogy az indiaik beszéde visszhangzott a sziklákról és csobbant a víz, mind e mellé még a pálmafás táj és a 36 fok és nagy pára. Borzongatóan szép volt, és különleges.
Miután kituráztuk magunkat, visszamentünk, vettünk egy üdítőt, elcsodálkoztam hogy azért ezt a szép helyet is sikerül az indiaiaknak szétbaszni azzal hogy eszetlenül szemetelnek, de hál istennek mikor a tájat nézem sikerül ignorálnom a szemetet.
Beültünk a kocsiba és Sur felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk már ment le a nap, de semmi érdekes nem volt a városban, egy kisebb arab város, van persze egy erőd, némi tenger, arab hajók, de ez minden.
A nagyobb élmény akkor ért amikor ugye jött az alapvető emberi viselkdésforma, az élelem keresés. Mivel lovagjaink a hosszú út miatt megéheztek, és a meghódított táj ismeretlen volt, ezért el kezdtek keresni. Na most egy arab városban, este, normális kaját találni azért elég nagy kihívás, mert ugye egy jó kis gyomorrontást könnyebben talál az ember mint egy szaftos steaket. A srácok eldöntötték hogy ők esznek egy helyi gyrosnál, na én ezt az öteltet nem kultiváltam, mert első fél pillantásra sem nevezném tisztának a helyet. De az én két lovag barátom bátor volt, ahogy egy jó lovaghoz illik és megkockáztatták, állítólag finom volt. Ezért rögtön rétronfoltak még 4 darabot. Én egy helyi gyülölcsturmix gyárossal próbáltam valami mutogatos angollal megboltolni 8 darab banánt, de az istennek nem értette hogy én nem turmixot akarok, a kis aranyos koszos két kis turmixgépükből hanem simán csak banánt bontatlanul. Aztan 5 perc gyözködésre és persze a kész turmix árán megvettem és kb. 5 másodperc alatt be is pusziltam az egészet.
Egyébként a városnak igen kemény arab feelingje volt, de igazából élveztem. Nagy nyüzsi, emberek kint ülnek, teáznak, beszélgetnek, igénytelenek, nagy a forgalom, dudálnak mindenhol. Egyébként a legvicesebb az volt hogyha láttál fehérembert az tuti turista volt és elsődleges célja az volt hogy ehető kaját találjon magának.
Egyébként olvastuk hogy Surban van egy Pizza Hut, mert egy arab túra közepén is persze amerikai franchise-t kell enni, de ez tünt a legjobb és legbiztonságosabb megoldásnak, de nem találtuk a direkt keresésünk közben, aztán megálltunk tankolni és akkor megláttuk. Vettem egy pizzát, egyébként látszott rajtuk hogy nem értik a felszolgálás lényegét csak olvasták a leírásban hogy hogyan kellene csinálni. A kocsiban hazafelé megkajáltam, majd kb. 11-re hazaértünk, lementünk a szálloda bárjába és ittunk még egy sört, a helyi ARABok között, akik egyébként nagyon barátságosak, majd én felmentem aludni, mert következett a nem kevésbé izgalmas harmadik nap....
LonG
LonG
3 megjegyzés:
Itt azért megálltam egy pillanatra és előugrott belőlem az az érzés hogy "bazmeg ilyen nincs".
Krabin ugyanez volt, pontosan tudom milyen... óriási érzés leírhatatlan... Nem akarod elhinni hogy itt vagy a paradicsomban, hogy ez valóság ami körül vesz... és csak vigyorogsz hogy 'ez kész'
Tényleg nem csúnya helyeken jártál...
A legnagyobb problémám nekem is a kajával lenne... eléggé válogatós vagyok... bár Thaiföldön azt mondta Guszti, hogy ne legyek finnyás, szokjak hozzá, hogy itt kosz van a kajában... mondom kösz... vinni kell egy kis jó magyar pálinkát az rendbe teszi a gyomrod... bár arab országba alkoholt bevinni gondolom nem egyszerű... de szerinted a poggyászodban lévő ásványvizes műanyagflakont kibontják és megkóstolják hogy az pálinka-e vagy valóban víz?
Omanban is volt alkohol a hotelekben, az Emiratusokban meg van bolt:) Egyebkent hozhatsz be ide is asszem 1 liter alkoholt.
Kuvaitba nem erdemes, ott a birtoklasert is beracsoznak...
Nem probaltam ki.
Megjegyzés küldése