Dubai vásárlók

Nos üdv újra mindenkinek. Történetem ott kezdeném hogy Dubaiban most van a Dubai Shopping Festival, ami azt jelenti hogy a ruhák marha olcsók annyira hogy sikerült egy Timberland cipőt, Okley pulcsit, Okley inget, Anginak egy Nike bemcsi alsót, es egy felsőt 30e Ftból megúszni, otthon csak a cipő lett volna annyi. Nos de nem is ez fontos most. Angival épp a Zara boltban voltunk, nézelödtünk, aztán meglátok egy pénztárcát aki senkié, mondom ez tuti megvehető csak idevan ledobva, felveszem belenézek pénz van benne, körbenézek senki nem rohan ide hogy az övé, kb még 5 percet vártunk mellette hogy kié lehet de semmi, na akkor felvesszük megnézzük mivan benne aztán leadjuk a pultnál (persze megfordult a megtartás opció is de erről később). Nos belenéztünk, nem sok pénz volt benne csak kb 500.000 Ft-nyi Dirham es Euro. Na itt kezdtünk el gondolkozni hogy mi is legyen, mert azért ez kurva sok pénz. Győzött a lelkiismeretünk, adjuk vissza. Igen ám csak ha leadom a boltban akkor tuti azok nyúlják le. Volt a pénztárcában egy hotel belépőkártya, na mondom ezen a nyomon elindulhatunk. Ki a taxikhoz, mutat a taxisnak hogy ide kéne menni, mondja tudja száljunk be. Kb 15 perc, kiszállunk a szállodánál, 5 csillag, puccos. Megyek a pulthoz, magyaros angolságommal mondom hogy találtunk egy táskát ezzel a kártyával, kéne a tulaj száma. Jön egy szőke európai pultos kurva, hogy ő nem tud segíteni, nem tudja megnézni a szobaszámot a kártyán (na most nekem aki azért ért az ilyen dolgokhoz villamosmérnök lévén be ne adja már) Jön egy indiai pultos bedugja a kártya olvasóba és lám megvan a szoba szám és a tulajdonos. Egy iráni férfi, hétvégére jött, mondom ok, hivják már fel a mobilját, nincs meg nekik. Mondj a csávó hogy hagyjam ott a táskát, mondom en akarom személyesen átadni (oka goto boltospult történet). Mondom akkor megadom a számom és hívjanak majd fel. Eljöttünk. Aztán egész este várom hogy hívjanak, azért képzeletben már elköltöttük a pénzt hátha mégsem hiányik egy olyan embernek, aki leugrok egy hétvégére iránból dubaiba, 5 csillagba ahol egy szoba 80k -nál kezdődik. Aztán este alvás, még beszéljük Angival hogy azért reggel még felhívom a szállodát, erre a csörög a telefon.
Szálloda managerre hív hogy van itt valaki akinek állítólag megtaláltam a táskáját, mondom ja, akkor ő most adja, mondom jó. Átveszi a férfi hang, leírj a táskát meghogy mi van benne, mondom igen ezaz, akkor mikor jöhetne érte, mondom nekem mindegy teljesen. Akkor most indulnak, mondom merre lakok, erre visszaadja a portást hogy ő nem érti. ELmondom a portásnak, oké indulnak. Kb 20 perc múlva csörög a telefon, a csávó az, hogy mondjam el a taxisnak hogy hova kell jönni, a Taxis kb annyit tudott angolul hogy yes,sir , ok,sir. Na még kb két útbaigazító hívás után hívnak hogy itt vannak. Angival beszállunk a liftben, leérünk, lent egy velünk egyidős pár fülig érő szájjal mikor mutatom a táskát. Nagyon szimpik voltak amúgy, jó sokszor megköszönték, elköszöntünk be a liftbe. Angi megszólal "hussss" Kb. én is így éreztem magam, azért nem jött volna rosszul a pénz, de aztán megbeszélük hogy így volt a legjobb, és így érezzük magunkat a legjobban. Eltelik kb 10 perc, újra csörög a telefon, a srác az, hogy milyen rendesek vagyunk és meghívnak minket a szállodájukba holnap este vacsira. Mondom ok, de én melózok, azt mondja hívjam majd fel hogy mikor jó nekünk.
Másnap aztán persze nem hívtam, nem sok értelme lett volna, megkajáltunk volna, a srác tudott picit angolul, elmutogattuk volna és jöttünk volna haza. Ennyi a történet....

Egy tanulsága van amit levontam, első soha ne vegyél fel elveszett pénztárcát mert csak magadnak csinálsz plusz melót.

A másik érdekes kérdés ami foglalkoztat hogyha én hagytam volna el így a pénzem mondjuk fele ennyit, vajon vissza kaptam volna?

LonG