Évforduló

Pontosan ma egy éve léptem be elsőnek ebbe az országba. Valamikor reggel 7-8 körül szállt le a gépem, és kezdődött a 3 órás vízumra várás. Azóta sem felejtem el az első utamat, az első szállásomig, mennyire új és ismeretlen volt minden. Az első apartman szaga még az orromban van, ahogy mindig haza értem meló után. Az eltelt egy év alatt mondhatjuk hogy teljesen berendezkedtem és megszoktam az országot. Már térkép nélkül közlekedem, és rájöttem nem is nagy ez a város. Illetve már teljesen otthonosan mozgok itt, tudom hova kell menni ha jó tejfölt akarok venni, tudom hogy hova ha jó húst. Tudom hol vannak jó és olcsó éttermek, hol lehet olcsóbban sört inni. Tudom melyik a legjobb tengerpart, tudom hogy tudom kikerülni az esti dugót. Mondhatni teljesen beleszoktam az itt létbe, de igazság szerint már unom. Mondjuk most télen jó itt lenni, de az itteni nyarat senkinek nem kívánom. Lehet rövidesen elmegyek innen, de ez rossz és jó érzéssel is eltölt. Szeretnék már újat látni, de ezt a helyet már nagyon megszoktam, pont emiatt a megszokás miatt unalmas. Már nincs semmi új, teljesen megvan a napi és a heti rutin.

Ennyi idő után aki ki akar ide jönni élni csak annyit mondanék, hogy amit otthonról gondol erről a helyről azt felejtse el, mert teljesen más, de szerintem egyszer látni kell, de itt élni hosszabb ideig lehetetlen, mert a sivatag és a meleg miatt élhetetlen hosszabb távon.

Hogy Józsi blogját kövessem: 365. nap !

LonG

Tűzijáték

Barátaim, péntek este olyan élményben volt részem hogy azóta is libabörös leszek ha rágondolok.
Az egész a múlthéten kezdődött. Mondták kollégák hogy lesz valami tűzijáték Dubaiban a pálmán. Mivel szeretem ezeket a pukkadozó fényességeket ezért utána néztem a neten, és kiderült hogy az Atlantis nevű szálloda megnyitó partyján lesz.
Atlantisról tudni kell hogy a pálma legcsúcsán van, és ilyen elveszett város feelingje van. Az egész gyakorlatilag egy hatalmas akvárium, vannak olyan szobák melyekben a szoba egyik fala akvárium. A magyar média persze löki a baromságot hogy 25k$ egy szoba, persze ha megnézték volna a neten akkor rájöttel volna hogy már 80k HUF-ért van, na mindegy is.

Miss A.-val úgy döntöttünk hogy kimegyünk a tengerpartra, leterítjük a plédet, hallgatjuk a tenger csobogását, gyújtunk pár gyertyák, iszogatjuk az üdítőnket, rágcsálunk egy kis pisztáciát, majd megnézzük a nagy eseményt. A tengerpart persze dugig volt. Mi a Marina városrész mögötti részt szemeltük ki, innen a legjobb a rálátás a hotelre. Pléd leterít, elhelyezkedés, és várakozás.

A partyról annyit hogy itt volt Hollywood és Bollywood összes nagy sztárja (Robert De Niro is). A kis buli 20 millió dolcsiba került (4 milliárd forint meg az apró).

Na most én úgy képzeltem hogy mivel a Dubai szilveszteri tüzijáték a legnagyobb állítólag én meg azt már láttam, így gondoltam majd puttyogtatnak itt ott egy kicsit szép lesz és mindenki örül. Az óra éjfélt ütött, de még semmi, aztán negyed 1 körül elkezdték kivilágítani a hotelt, már ez is nagyon durva volt. Aztán fellöttek néhány partont. De ami ez után következett az durva volt. Egyszerre az egész pálma hosszában egyszerre lötték a rakétákat, úgy hogy az egész perifériámat betöltötte, és nem kettő három, hanem egyszerre két-háromszáz. A hangja az nem ilyen pukadozés volt, hanem folyamatos moralylás, mindenféle gyönyörű szinek és formák. Én is és Miss A. is a földröl szedtük fel az állunkat. Az én számat kb annyi hagyta el hogy "Bazmeeeg ez nagyon durva". A parton rendesen megfagyott a levegő mindenki csak ámult és bámult.

Folytatás a képek után:

A tüzijáték végén rendesen állt a füst a pálma fölött. Én meg gondolkoztam hogy ezek most frankón végig lötték a pálma szárát 4 kilóméter hosszan. Másnap este már ápp kiszámoltam google Earth segítségvel hogy hány kilóméter is a pálma törzse, mire Józsi kollégám belinkel nekem egy youtube-os videót:

Na itt mondtam Miss A. -nak aki épp a konyhában főzött hogy dobja el a kést és jöjjön ezt megnézni, mert ezt nem gondoltam volna. Ezek a "barmok" gyakorlatilag az egész pálmát körbe lötték, én meg itt kishitűen gondoltam hogy csak a törzse. De nem frankon mindenhol löttek.

Szerintem nem igen fogok még egy ilyen tűzijátékot látni életemben mint ez.

LonG

Egy kép

Ezt a képet a múlt héten csináltam naplementekor hazafele menet. Innen elég komolyan látszanak a méretek. Egyébként az idő most remek, tiszta kora nyári idő. Kattints!

LonG

Esőőő

Reggel kikelek az ágyból, látom marha sötét van, na gondoltam vagy még vissza kéne feküdnöm vagy valami nem oké. Amikor állok ki a kocsival a mély garázsból látom hogy tiszta víz az út, és be van borulva. Dubai 10 hónap után újra lát esőt. Bejöttem az irodába az ablakot sarkig nyitottam, azt hiszem ma sétálok egyet napközben. Milyen jól tud esni egy kis eső az ember lelkének, otthon hogy utáltam, itt meg mennyire hiányzott.ű

LonG

India

Írtam már erről a témáról azt hiszem, de minap egy hazafelé úton kielemeztem Sanyi kollégámnak ezt a kultúrát és meg is világosodott számomra valami. Tudni kell hogy Dubai-t hívhatjuk nyugodtan egyszerűen Új-Indiának is, mert hát a lakosok több mint fele indiai. Ezért van az hogy a boltban hamarabb kapsz curryt és mint pirospaprikát, illetve a McDonalds-ban is majdnem lehet kapni "Csikkentandorit csapatival".

Hogy mire is jöttem rá? Arra hogy az indiaiak miért viselkednek úgy ahogy. Először leírnám a viselkedés formát.

Kezdjük a lift használattal, ha utazol a liftben és megállsz a kívánt emeleten akkor nem szabad kilépni azonnal a liftből mert azonnal telibefejeled az indiait aki épp szál be, mert nem várja meg kilépsz a liftből, ha felnézel és látod hogy épp lép befele és megúszod a koccanást amivel majdnem a te fejeden is lesz egy olyan kis aranyos piros pötty, akkor a következő küldetés az hogy áttörd magad 5 indiain hogy kitudj szállni a liftből.

Következő, boltban sorban állás. Múltkor leszaladtam a kis boltba ami a lakás alatt van, vettem tejet, sorba álltam előttem voltak ketten. Egyszer csak azt vettem észre hogy a sor nem sor alakot vesz fel hanem olyan amorf félkör formát és a sorrend az erőviszonyok alapján kezd kialakulni, nekem sem hiányzott más, hamar első lettem:)

A legjobb rész az a forgalom, erről is írtam már, de maga a sorbanállásról még nem. Tehát valahol kikanyarósáv van, az ha már három kocsinál több áll akkor az már sor itt, és ez azt jelenti hogy mindenki tolakszik, ha nem küzdesz akkor tuti befurakodik elég négy ember, közben dudálnak mögüled. Rendben is lenne hogy valaki elnézi és beakar jönni, de az durva hogy előttem áll valaki kifordul és a sor elejére megy és befurakszik. Persze aki őt nem engedi be az paraszt, de ha fordítva van akkor ő senkit nem enged be. És igazán ez dühít a legjobban hogy az a lényeg a félszigeteki kollégáknál hogy ő előre jusson de a többit leszarja, nem érdekli mi van más emberrel, ő legyen elől. Ezek után gondold el mi lehet Indiában. Egyébként emiatt van rengeteg dugó, van olyan hogy a tolakadok miatt a 8 sávoson 4 sáv áll mert 4 sáv akar betolakodni.

De arra akarok kilyukadni hogy leesett miért van ez, az én ötletem az hogy azért mert otthon csak 1,1 milliárdan vannak és ha valamire akarnak jutni akkor aztán taposni kell és leszarni a másikat, ezért ennyire önzőek.

Indiai közlekedés:

LonG

Let's fire!

Közel 60 napja elkezdtem, izzadtam, anyáztam, gondolkoztam, huzaloztam, programoztam, leteszteltem és ma elindítottam. Közel 300 tonna vas, 280MW-os max teljesítmény, közel 3000 I/O, tömérdek szelep, hő és nyomásmérő.


LonG

Honvágy

Néha mikor kint sétálok az erőműben, felnézek és fölöttem szállnak el a piros hasú Boeingek, itt teszik meg az utolsó fordulót mielőtt végleg a cél felé indulnak. Ilyenkor mindig odaképzelem magam, elképzelem amint 800 méterre vagyok a földtől, a talpam alatt nincs más csak a műanyagpadló, kábelek és fémlemez, alatta pedig a mélység. Elképzelem amint szállok haza, már csak néhány óra választ el attól hogy együtt egyem a vasárnapi ebédet a családommal, szüleimmel, testvéremékkel, mellettem üljön Angi és meséljük közösen a családnak az élményeket, amiket együtt itt átéltünk. Várom azt hogy a szüleimet megölelhessem a reptéren, beülhessek Ferihegyen a kocsiba és utazzak velük hazáig, megérkezni a helyre ahol felnőttem, ahol az utcán fociztam a bátyámmal. Belépni a kertbe meglátni a kutyáinkat akikkel annyit törődtem hogy mennyire örülnek az embernek, belépni a házba ahol 25 éven át éltem, megérezni az otthon illatát. Belépni a régi szobámba ahol annyi időt töltöttem régen.

Másnap találkozni a barátokkal, meginni velük egy sört, mesélni és hallgatni őket.
Végig sétálni a városban ahol felnőttem, ahol annyi pont van ami emlékeztet valamire.
Találkozni "Röfivel" és jól meggyomrozni, meghallgatni amint ő is mesél nekem, bár nem értem.

Mikor látom a repülőket és végigszaladnak rajtam ezek az érzések pár másodperc alatt, ekkor mindig már csak azt számolom hány nap van még addig amíg hazaérek.

Ez a honvágy...

Megvagyok

Megvagyok jelentem, csak elvagyok havazva munkával. Jön majd a beígért Oman 4. nap is, illetve még egy kis ezaz, csak legyen időm írni. Addig is mindenki viselkedjen jól.

LonG