Évforduló

Pontosan ma egy éve léptem be elsőnek ebbe az országba. Valamikor reggel 7-8 körül szállt le a gépem, és kezdődött a 3 órás vízumra várás. Azóta sem felejtem el az első utamat, az első szállásomig, mennyire új és ismeretlen volt minden. Az első apartman szaga még az orromban van, ahogy mindig haza értem meló után. Az eltelt egy év alatt mondhatjuk hogy teljesen berendezkedtem és megszoktam az országot. Már térkép nélkül közlekedem, és rájöttem nem is nagy ez a város. Illetve már teljesen otthonosan mozgok itt, tudom hova kell menni ha jó tejfölt akarok venni, tudom hogy hova ha jó húst. Tudom hol vannak jó és olcsó éttermek, hol lehet olcsóbban sört inni. Tudom melyik a legjobb tengerpart, tudom hogy tudom kikerülni az esti dugót. Mondhatni teljesen beleszoktam az itt létbe, de igazság szerint már unom. Mondjuk most télen jó itt lenni, de az itteni nyarat senkinek nem kívánom. Lehet rövidesen elmegyek innen, de ez rossz és jó érzéssel is eltölt. Szeretnék már újat látni, de ezt a helyet már nagyon megszoktam, pont emiatt a megszokás miatt unalmas. Már nincs semmi új, teljesen megvan a napi és a heti rutin.

Ennyi idő után aki ki akar ide jönni élni csak annyit mondanék, hogy amit otthonról gondol erről a helyről azt felejtse el, mert teljesen más, de szerintem egyszer látni kell, de itt élni hosszabb ideig lehetetlen, mert a sivatag és a meleg miatt élhetetlen hosszabb távon.

Hogy Józsi blogját kövessem: 365. nap !

LonG