Germán egészség

Gondoltam írok már a németek nagy egészséges életmódjáról.

Szóval az átlag ember ha sétál az utcán akkor lát szép BIO boltokat aranyáron mért kenyérrel, mindenféle földi jóval. Persze vevő is van rendesen. Gondolja a kis magyar gyerek Debrecenből hogy ezek a németek tudnak valamit, egészséges élet, ezek már tudják, rájöttek. Nincs stressz, nincs szar kaja, nincs parizer, és E123 és barátai. Ezek sokáig élnek, figyelnek ember társaikra ha azok is egészségesen akarnak élni, tanácsot adnak. Azt gondolnám Németország a minta ország, Deutschland über alles, mint ahogy a régi nem annyira szeretett mondásuk tartja.

Nos leírnám a szemben ülő kolléga nő napi programját, bár én csak kb 3 órát látok belőle mert kint vagyok, "dógozok". Tudni kell hogy nevezzük csak Heimkenek, jövő héten megy Finnországba.

Heimke reggel bejön, leteszi kicsim táskáját, megsimítja kis zsíros haját, megigazitja nikotintól sárguló szemüvegét, és kiteszi a doboz cigijét és arra rá pontosan ráteszi az öngyújtóját. Leül, felveszi az asztalról, kihúz belőle egy szálat majd rágyújt. Elszívja, közben internetezik. Megérkezik kisHeimke aki a helyetesse lesz, egy német lány (monanom sem kell szőke) a maga kis 70 kilójával, amiből 3 kiló alapozó, merthát a dohányos bőrt el kell tüntetni valamit. kisHeimke leteszi kabátját, váltanak párt szót, majd megkínálják egymást cigarettával. Megbeszélik milyen volt a tegnap, mi volt a TV-ben. Majd felugranak kimennek a konyhába egy kávéért, a konyhában kb 30 percet időznek, én oda soha nem megyek be, mert plazmavágóval sem lehet a füstön utat vágni. Visszatérnek, leülnek dolgozni, de előtte még rágyújt Heimke. Gépelnek 10 percet, feljön Finnország, hatalmas netes kutatásokba kezdenek hogy mennyibe kerül kint a cigi, megbeszélik. KisHeimke közben felugrik és kirohan egy kávéért, majd visszatér. De Heimke ekkor már telefonál egy német kollégájával, aki volt már Finnországban és informálja őt a dohányárakról, azok elhelyzekedéséről. Heimke leteszi a telefont, leül, és mielőtt elújságolná a hírt, rágyújt. Beszélgetnek, én kimegyek mert a füst csíp, folyt, fullaszt. Mikor ebéd előtt visszajövök, épp a konyhában kávéznak, én kitárom az ablakokat hátha veszik lapot, gondolom én naivan. 20 percig van levegőm, de visszatérnek, még mindig Finnország a téma. Közben kisHeimke bont egy mandarin. Ennek megörülve Heimke tisztelettudóan rágyújt egy cigarettára, mert kollégája biztosa nem érezte a nyálhartyáján egyszerre a dohány és mandarin illatát, mely édes keserű elegyet képezve párolog fel. A mandarin után kisHeimke is rágyújt, ezt irigyelve Heimke ismét rápöfékel, akinek arcán halvány arnyékát sem látom annak a tudatnak hogy "Bassza meg az előbb nyomtam el, lehet hogy kibaszott nikotin függő, láncdohányos vagyok, akinek a tüdeje olyan mint egy szénbánya?" Füstölés közepette megbeszélik, hogy milyen fontos és egészséges a gyümölcs fogyatszás és ennek érdekében minden nap elfogyasztanak egy-kettőt mert ez bizony így egészséges és így élnek majd sokáig. Aztán a vitaminokra is ráterelődik a szó és rájönnek hogy az is milyen fontos mert ez kell az egészséges élethez, ennek örömére rágyújtanak. Majd miután elszívták kirohannak, a konyhába kávéért. Hirtelen nagy trappolás Heimke vissza rohan a 10 méterre lévő konyhából és úgy liheg mint Ben Johnson a 100 méter után, hangosan, mert a tüdejének kapacitása nem bírta ezt a rohamot. Leül gépel, liheg, rágyújt, köhög, szív, köhög, szívja, mindig köhög. Kimegyek és mire visszatérek, 3 óra múlva, épp cigiznek, aztán a nap vége felé látom hogy kisHeimke már nem bírja a tempot és nem nagyon gyújt rá, néha már visszautasítja a felkínált koporsószöget. Aztan este hazamennek, rágyújtanak, majd lehajtják fejüket és a napi mandarin után azt gondolják hogy ma is tettek valamit az egészségük érdekében.

LonG