Montreux

Bernből Franciaország felé vettük az irányt. Az autópályán utazva egyszer csak egy gyönyörű panoráma tárult elénk, ez volt a Genfi-tó. Aztán a GPS-en megláttam hogy található itt egy nagyobb város, aztán hirtelen ötlettől vezérleve lefordultam a pályáról és gondoltam megnézzük ezt a remek panorámát. Mint kiderült utóbbi idők egyik legjobb ötlete volt. A város neve Montreux, sosem hallottam még róla.


Nagyobb térképre váltás

A városba érve aztán az állunk a földet verte. Egy gyönyörű város, mindenhol gyönyörű klasszikus épületek, virágok mindenhol, pálmafák, a Genfi-tó és mögötte gyönyörű háttérként az Alpok több ezer méteres hófödte csúcsai. Meg kellett állnunk és végig kellett sétálnunk a parton.

A part végig virágos, gyönyörű, a vízben kacsák úszkáltak a csónakok között. A partot régi hotelek szegélyezték. Ebben az 1 órában míg itt sétáltunk vissza utaztunk az időben 100 évet. Egyszerűen leírhatatlan, ezek az épületek, mindnek története van. Volt olyan hotel amit éppen felújítottak, belül hatalmas termek, hatalmas csillárokkal. Régi hatalmas erkélyek, melyek a Genfi-tóra néznek. Egyszerüen nem tértünk magunkhoz. Gyönyörű és leírhatatlan volt. Életem egyik legszebb városa ez. Mindenki menjen el ide, hatalmas élmény.

Miután haza értünk utána olvastam, kiderült hogy ez a Svájci riviéra központja, itt volt a Queen együttes stúdiója, a Led Zeppelin híres Smoke on the water számának történetet, ezen hely kaszinójában történtek adták. Itt tartják a legnagyobb Jazz fesztivált, és a Queen emlékkoncertet minden évben, vagy egy Freddy Mercury szobor is. Egyébként ez még Svájc volt, de mindenki Franciául beszélt. A séta közben idősebb Francia párokkal találkoztunk, akik életvidáman sétáltak a parton végig, és rendkívül kedvesek voltak.

De beszéljenek a képek:










LonG

Bern

Zürichet megunva, beültünk a kocsiba és a következő állomás felé vettül az irányt, Bern felé. Az út kb. 1 órás volt, közben láttunk sok tehenet, legelőt:)

Bernben foglaltam szállást egy külvárosi kis szállodában, a szálloda tiszta volt, és szép, persze nem egy hilton de a célnak tökéletes volt. Nem szeretek sokat költeni olyan szállodai szobákért amiben csak alszom. Nekem fontos hogy tiszta legyen, a többi szolgáltatás nem érdekel.

A szoba elfogalalása után, dobtunk egy zuhanyt és irány a belváros. Bern elhelyezkedése nagyon fura, az Aare folyó gyakorlatilag körbe fogja az óváros, hatalmas szakadékokkal, fölöttük hatalmas hidak ívelnek. (a kép a wikipédáról van, nem tudok légifelvételt csinálni:))

A belvárost gyorsan körbe lehet járni, igazából egy nagyon kis város, szerintem a legkisebb főváros amit eddig láttam, ráadásul Zürich után főleg érdekesen hatott. A belváros egyébként az UNESCO világörökség része. Megnéztük a színházat, a Zytglogge-Turm ami egy 12 századi óratorony, melyen van nap, hónap, horoszkóp, érdekes volt látni. Aztán megnéztünk a Berni bazilikát, majd a szobros szökőkutakkal díszített sétáló utcát.
A legkomolyabb rész azután következett, keressünk valami éttermet és vacsorázzunk meg. Nézegettem az árakat, hu mondom ez marha drága egy bármilyen egyszerű sült 5-6 ezer forint. Na mondom ha ilyen drága, akkor nézzük már meg a McDonaldsot, na itt esett le az állam egy sima Big Mac menü 2500 Ft-nyi frank volt. Haza érve aztán kiderítettem hogy a Big Mac indexben Svájc Norvégia után a 2. legdrágább.
Aki nem tudná esetleg mi az a Big Mac index, annak röviden: Anno az okosok kitalálták hogy kellene egy termék mely minden országban van és azonos a minősége, és mivel ez konstans, ennek árával meghatározható az adott ország Vásárlási-erő paritása avagy a jólét (mennyi Bigmacet lehet venni egy havi fizuból. Ez most annira nem is fontos csupán a BigMac ára. Ergo Svájcban kapni a világon a második legdrágább szendvicset, ergo ezzel együtt minden marha drága.
Végül találtunk egy színvonalas és hangulatos olasz éttermet, és bespagettiztünk, szerintem elég jó áron.
Még egy rövid séta a városban majd vissza a mélygarázshoz és mentünk aludni a szállodába, másnap még elég komoly túra állt előttünk.

Jöjjenek a képeim:

A berni casino:

Utca kép:

Színház (ferde lett):

A Aare folyó a magasból.
A Aare a másik oldalon:

A Münster:

A híres sétáló utca:

Zytglogge-Turm:

A címer állat:


LonG

Tavasz

Sétálok ki a terepre az irodából, ropog a lábam alatt a múrva, serceg a fejem fölött a 400kV -os vezeték háló, felnézek az égre látom a pamacs felhőket, amint süt rajtuk keresztül a nap. Közben beleszagolok a levegőbe, érzem a Duna-parton virágzó fák illatát. Meg kellett állnom 2-3 percre és gyönyörködnöm ebben, közben nagyokat sohajtottam élveztem minden másodpercét. Hihetetlenek ezek a pillanatok.

Zürich

Akkor kezdem a beszámolót. A történet ott kezdődött hogy valamikor 1 hónapja kitaláltam hogy jó lenne megnézni Svájcot ha már ilyen közel vagyunk, de ha már elmegyünk Bernig, akkor jó lenne megnézni a Mont-Blancot is. Igy hát utolsó pillanatban szálloda foglalás majd irány nyugat. Most ennek a túrának az állomásiról olvashattok, minden állomás külön post lesz.

Tehát az út:


Nagyobb térképre váltás

Ez egy közel 1400 km -es túra volt. Első állomása Zürich.

Zürichről mit gondol az ember aki még nem járt ott, a Bank központ. Nem is volt ez másképp. Kb 2,5 órás út után, ahol is át kellett lépnünk a Osztrák határt, majd a Svájcit, ahol a mindenkit szépen engednek át, dehát a magyar rendszámost félre állítják egyből, de egyébként rendesek voltak. Előtte venni kellett a német határnál 10 napos osztrák matricát, illetve egy éves svájci matricát (csak ilyen van). Tehát átléptünk a lila tehenek országába. A táj nagyon szép volt, mindig lehetett látni egy havas csúcsot a messzeségben, az autópályán mindenkit betartotta a sebesség korlátozásokat, forgalom sem volt.

Elértük Zürichet, kerestünk egy parkoló helyet. Na ez nem volt egyszerű küldetés, ugyanis mindenki a városban volt, az összes mélygarázs tele. Igy maradt egy sima parkoló hely, persze max. két óra várakozási idő, de sebaj, kb. ennyit szántunk a városra. Először kisétáltunk a Zürichi-tó partjára ahol az emberek éppen napfürdőztek. Volt egy kis tüntetés is, Indiaik éhségsztárjkoltak valami mészárlás ellen, osztogattak papírokat, nem vettünk, nem akartam ilyennek foglalkozni egy ilyen szép napon. Ami rögtön szemet szúrt hogy tele a város nyilvános vécével, amit WC-s néni takarít folyamatosan és tart rendben, persze ingyen van. Továbbá minden aza minden telefonfülkében van !defibrilátor!. Beljebb sétálva a városba, észre vettem hogy itt minimum egy nyakkendő és egy gucci ing kell ahhoz hogy az utcán sétálj, mindenki kiöltözve, mindenkinél minimum egy nagy márka szatyra. Az emberekről nekem az jött le hogy nagyon nagy jó lét van. Senki nem volt ideges, baromira elvoltak. Az utcán több az 1 négyzetméterre eső ferrarik száma mint Dubaiban. Tele az utca régi veterán autókkal, astonok, mercik. Persze minden második ház valami bank, jelzem nem sima bankok, ezt onnan vettem észre hogy az ATM keresés nem kis munkába került, hogy hozzá juthassak egy kis ropogos svájci frankhoz. Megnéztük a látni valókat, templomokat, katedrálisokat. Nekem tetszett a város volt valami igazán impozáns hangulata, Anginak nem tetszett neki túl sznob volt az egész. Mi előtt elindultunk a ettünk még a tó parti árusnál egy kis bratwurstot zsömlével. Majd másfél óra után vissza mentünk a kocsihoz, persze mögöttem egy régi Mustang parkolt ekkor már, beültünk és elhagytuk a bankok városát, és Bern felé vettük az irányt.

Képek:

A Grossmünster templom:

A Zürich-tó:

A Miasszonyunk-templom:


A városháza a Limmat folyón:

A Limmat partja:

A Grossmünster templom:

A Zürich-tó háttérben az Alpok:


További képek a galériában.

LonG

Hot News

Most ebben a pillanatban értünk haza az 1350 km-es 3 országot átölelő túránkról. Képek és beszámoló hamarosan. Jó éjt.

Húsvét

Kellemes ünnepeket mindenkinek. Sok locsolót:)

Hungary sokadjára

Az történt hogy haza kellett mennem egy tréningre, részben küldtek mert nem volt munka, részben én is akartam menni, mert igy nem fogy a szabim. Szóval felcuccoltunk és elindultunk, hál istennek az idő jó volt és elrepült a 9 órás út. Vasárnapot a családdal töltöttem. Hétfőn reggel kelés 5 kor és irány Bp. Persze hatalmas dugó volt az M3-on, ezért majdnem a tréningről is elkéstem, pedig még lett volna dolgom előtte. Tréning után el ugrottam Brugihoz, mert ők adtak nekem szállást 2 éjszakára (Köszi nektek). Az egész Pesti létben az volt a legjobb hogy találkoztam az ovis pajtásommal, jó volt beszélgetni már egy jót. Egyébként Bp. durván frusztráló engem nagyon lehúzott, én nem tudnék ott élni egy hétnél sem többet. Lepukkant város, lepukkant emberek, mindenki totál ideg. Onnan is haza értem, aztán otthon még volt sok elintézni való dolgom, egész héten rohanás. Aztán nehéz bucsú a családtól, majd ismét vissza a német hétköznapokba. Persze hogy ne legyen ilyen egyszerű, kiderült hogy májusban mennem kell 2x 1 hétre Egyiptomba, persze ott leszek a piramisoktol 50 km-re, de nem hiszem hogy megtudom nézni őket, pedig egy nagy álmom. Hétvégén lesz kirándulás, tehát képek és bejegyzés is:)

Addig is mindenki élvezze a tavaszt:)