Az történt hogy haza kellett mennem egy tréningre, részben küldtek mert nem volt munka, részben én is akartam menni, mert igy nem fogy a szabim. Szóval felcuccoltunk és elindultunk, hál istennek az idő jó volt és elrepült a 9 órás út. Vasárnapot a családdal töltöttem. Hétfőn reggel kelés 5 kor és irány Bp. Persze hatalmas dugó volt az M3-on, ezért majdnem a tréningről is elkéstem, pedig még lett volna dolgom előtte. Tréning után el ugrottam Brugihoz, mert ők adtak nekem szállást 2 éjszakára (Köszi nektek). Az egész Pesti létben az volt a legjobb hogy találkoztam az ovis pajtásommal, jó volt beszélgetni már egy jót. Egyébként Bp. durván frusztráló engem nagyon lehúzott, én nem tudnék ott élni egy hétnél sem többet. Lepukkant város, lepukkant emberek, mindenki totál ideg. Onnan is haza értem, aztán otthon még volt sok elintézni való dolgom, egész héten rohanás. Aztán nehéz bucsú a családtól, majd ismét vissza a német hétköznapokba. Persze hogy ne legyen ilyen egyszerű, kiderült hogy májusban mennem kell 2x 1 hétre Egyiptomba, persze ott leszek a piramisoktol 50 km-re, de nem hiszem hogy megtudom nézni őket, pedig egy nagy álmom. Hétvégén lesz kirándulás, tehát képek és bejegyzés is:)
Addig is mindenki élvezze a tavaszt:)
2009. április 7., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Tudod, bármikor! :)
A budapesti életről akarva-akaratlanul A remény rabjaiból Red mondatai jutnak az eszembe: "A börtönléthez rutin kell...majd még több rutin."
Megjegyzés küldése