2009. április 20., hétfő
Tavasz
Sétálok ki a terepre az irodából, ropog a lábam alatt a múrva, serceg a fejem fölött a 400kV -os vezeték háló, felnézek az égre látom a pamacs felhőket, amint süt rajtuk keresztül a nap. Közben beleszagolok a levegőbe, érzem a Duna-parton virágzó fák illatát. Meg kellett állnom 2-3 percre és gyönyörködnöm ebben, közben nagyokat sohajtottam élveztem minden másodpercét. Hihetetlenek ezek a pillanatok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Sétálok ki a terepre, ropog a lábam alatt a még a síkosság ellen leszórt bazaltzúzalék, a tornydaruk súlyos terheket mozgatnak a fejem felett, elnézek balra, fenyőfák kis csoportja kapaszkodik a tengerparti sziklákba dacolva a hideggel. Beleszagolok a levegőbe, semmi. Meg kell állnom 2-3 másodpercre, míg elmegy egy teherautó, sietnék tovább, mert keresztülfúj a 4 fokos szél a láthatósági kabáton. Közben nagyokat sóhajtok, hogy milyen szép lehet a tavasz otthon.
Hihetetlenek ezek a pillanatok.
:)
ez kurva jo:)
Megjegyzés küldése